A BÁTOR NŐK ÜNNEPE - MÁRCIUS 8.

Marie de Gournay a feminizmus egyik előfutára nemesi család lánya volt, ahol fontosnak tartották a műveltséget. Megtanult latinul, görögül, olvasta a klasszikus írókat és filozófusokat, önállóan gondolkodott a világról. Írásaiban sokat foglalkozott a nők tanulásával, önállóságuk fontosságával. Az Égalité des Hommes et des Femmes (A férfiak és a nők egyenrangúsága, 1622) és a Les femmes et Grief des dames (A nők sérelmei, 1626) című munkái a korai feminista irodalom alapműveinek számítanak.

Március 8. mára a nők megajándékozásának ünnepe lett, annak ellenére, hogy a nemzetközi nőnapot valójában az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők iránti tiszteletből hozták létre. Ez az a nap, ami azt a küzdelmet hivatott feleleveníteni, amit a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. Az európai nőmozgalmat, a szükség szülte: „Bármerre is fordultak a tenni vágyó nők, makacs félelem és ellenzés fala meredezett előttük, melyet nem lehetett megkerülni, nem lehetett átlépni, csak ledönteni lehetett.” (Kaari Utrio történész ) A szédületes tehetségű tudós, Marie Curie ugyanolyan jogi helyzetben volt, mint egy gyermekkorú vagy egy szellemi fogyatékos férfi.

Az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé közgyűlésén Clara Zetkin, német szocialista politikus és nőjogi harcos szólalt fel a nők helyzete miatt: követelte a nők munkához való jogát, a nők és gyermekek védelmét és a nők bevonását a jelentősebb nemzeti és nemzetközi eseményekbe. A Nemzetközi Nőnap gondolatát is ő vetette fel: Zetkin 1910-ben a Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson javasolta, hogy minden évben világszerte rendezzék meg a nőnapot. Európában először 1911. március 19-én ünnepelték meg a nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban.

A végleges dátum kialakulásában oroszországi események is közrejátszottak: 1917-ben orosz munkásnők vonultak az utcákra, „kenyérért és békéért” tüntetve. Néhány nappal később kitört a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az ideiglenes kormány pedig választási jogot adott a nőknek. Ez az akkor Oroszországban használatos Julianus-naptár szerint ugyan február 23-ra esett, de a Gergely-naptár szerint március 8-a volt – ezzel vált véglegessé a nemzetközi nőnap dátuma.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, ekkor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és eredetileg különböző időpontokban rendezték meg.

1948-tól a szovjet mintára Magyarországon is március 8-ra esik az ünnep.

1975 fontos fordulópontot jelentett a nemzetközi nőnap történetében, hiszen az Egyesült Nemzetek Szervezete megtette ezt az esztendőt a nők évének. 1977-ben, a világszervezet jóvoltából március 8. a női jogok és a nemzetközi béke világnapjává lett. A szavazati jog elnyerését, mint a nőmozgalmak egyik legfontosabb követelésének teljesülését követően az egyéb társadalmi, politikai, szociális egyenlőtlenségek felszámolása iránti harc került előtérbe. Továbbra is nagy figyelem övezi a békemozgalmat, a munkaadóktól elvárható egészségügyi és biztonsági jogszabályok betartását, a nemek azonos művelődési jogait, az anya- és csecsemővédelmet, a bérkülönbségek kiegyenlítését. Bár férfiak és nők között a formális jogegyenlőség megvalósult, mégis bizonyíthatóan további erőfeszítéseket igényel a több mint 120 esztendeje aktuális nőmozgalmi követelés, „egyenlő munkáért egyenlő bért”.

A nőnap, amelyet ezekkel a jelzőkkel illetnek: virágillatú, kispolgári, szovjet, kommunista, valójában a női egyenjogúság napja.