Oázis
PIHENJÜNK MEG A STÍLUS ÉS AZ ELEGANCIA HUMOR OÁZISÁBAN
Sok van, mi csodálatos, de a reggeli vonaton utazó embertársainknál nincs semmi csodálatosabb.
A legtöbb ember képtelen hallgatni, holott gyakran adódnak olyan helyzetek, amikor a bölcs hallgatás tanácsosabb a szüntelenül hömpölygő szóáradatnál, ám társalogni sem igazán tudnak. Hírből sem ismerik, mi a small talk.
Umberto Eco szerint a giccs olyan fogyasztási cikk, ami művészetnek adja ki magát. Egy hazugság, ami erőnek erejével kényszerít, hogy egy bizonyos előre csomagolt hatást éljünk át, és azt sugallja, hogy valamiféle magasztos esztétikai élvezetben részesülünk. Mondjuk egy hangulatban, ami valójában nincs is ott, csak a tömegkultúra hiteti el velünk.
Bizonyára sokan hallottak már róla. Ő az a hölgy, aki rendszeresen kiválaszt egy fényképet valamelyik híresség közösségi oldaláról, majd megidézi a pillanatot, saját magát helyezve a jelenetbe, ám egy sokkal "életszerűbb" kivitelben, és ezt vicces szöveggel látja el. Milliók követik, amiben semmi kivetnivalót nem látok, amíg a jelenséget a humorral kötjük össze. A kétségeim akkor jelennek meg, amikor egyesek valamiféle fennkölt társadalmi küldetést, netán önértékelési nyereséget vizionálnak a jelenség mögé.
Alufelni, hublot óra, sukár ing
OVERDRESSED
LONDONI ISTÁLLÓ, PESTI ASZFALT
