A KARÁCSONYI SZVETTER

Umberto Eco szerint a giccs olyan fogyasztási cikk, ami művészetnek adja ki magát.  Egy hazugság, ami erőnek erejével kényszerít, hogy egy bizonyos előre csomagolt hatást éljünk át, és azt sugallja, hogy valamiféle magasztos esztétikai élvezetben részesülünk. Mondjuk egy hangulatban, ami valójában nincs is ott, csak a tömegkultúra hiteti el velünk.

Szerző és cikkei


Szerző: LUKÁCS György | A szerző további cikkei


Tartalom

Karácsonykor hajlamosak vagyunk némileg túllőni a célon, ha díszítettségről van szó, és ez bizony nem csak a lakberendezést, de a ruhatárunkat is érinti. Az ünnepekre felépített ügyes marketing elhiteti velünk, hogy mi magunk is feldíszíteni való karácsonyfák vagyunk, és ha nem vigyázunk, könnyen rá is vesz, hogy “csúnyapulcsit” öltsünk a kellő hangulat eléréséhez. A jelenség haszonélvezője természetesen a divatipar, ami, mint mindig, előre gyártott megoldást kínál az alkalomhoz illő életérzés eléréséhez. A kérdés csak az, vajon tényleg ettől lesz a megjelenésünk ünnepi, vagy nem több ez, mint karácsonyi kamuflázs?

Nem szeretnék képmutató lenni, én is viseltem már ilyen szvettert, és volt idő, amikor ezt egy jópofa gag-nek fogtam fel. Vicces minták, vidám figurák, karácsonyi színkavalkád, hol itt a probléma? Nos, a problémát nem önmagában a pulóver jelenti, hanem sokkal inkább az, amit képvisel. Ha belegondolunk, egy ilyen darab nem áll messze a feliratos/emblémás pólók mélységétől, sőt egy bizonyos embertípus számára nagyjából ugyanazt az attitűdöt tolmácsolja: az vagyok, amit viselek. Pontosabban, az, amit eladtak nekem. Pipás cuccban vagyok? Sportos vagyok. Krokodilos polot viselek? Trendi vagyok. Csúnyapulcsit húztam? Karácsonyi hangulatom van. Persze korántsem állítom, hogy mindenki, aki feliratos darabokat visel ezzel a céllal és hozzáállással teszi, de tény, hogy akad bőven olyan, aki az üres hovatartozás, és a gondosan előre csomagolt értékek kifejezése miatt választja ezt az utat. A karácsonyi pulóver is ilyen, csak itt egy márka értékrendje helyett az instant ünnephez illő megjelenést adják el nekünk, mindenfajta tartalom nélkül.

A gond csak az, hogy nem azt kapjuk, amiért naivan fizettünk. Mi jól akarunk festeni karácsonykor, és a megfelelő öltözékben szeretnénk megélni az eseményt. Amit kapunk azonban nem több, mint az Eco által leírt giccs: kierőszakolt, előre gyártott hatás, mit a divatcégek ünnepinek hazudnak, pedig nem is állhatnak messzebb ettől a céltól. Hiszen mit is jelent ünnepi alkalomhoz öltözni? Egy szebb világban a legjobb formánkat hozni, a legmagasabb presztizsű ruhánkat felvenni, az esemény fontosságához és nívójához igazítani a saját külalakunkat. Na már most, hogyan is teljesülhetne mindez egy olyan pulóverrel, ami nem több, mint egy 100% poliészterből készült gag, amivel az sugalljuk nem vesszük komolyan se az alkalmat, se önmagunkat. Hol itt az ünnepélyesség? Vagy ennyi lenne a karácsony? Egy tematikus utóhalloween, stilizált sarkköri állatfigurákkal és egy kövér, pirosba bújt pacákkal egy szánon? Félre ne értsenek, nem vagyok Grincs, egyáltalán nincs ellenemre a humor vagy a vidámság. Elismerem, egy-egy szvetter még vicces is lehet nagyjából két perc erejéig de aztán levesszük, eltesszük, és talán sosem viseljük többé. Aztán jövőre veszünk másikat, hiszen olcsóbb, mintha rendes ruhát kellene vennünk évről évre.

Itt el is érkeztünk a nem elhanyagolható környezetvédelmi szemponthoz. A karácsonyi pulcsik jellemzően ugyanis műanyagból készülnek, ezért megfizethetők, így aztán milliók vásárolják. A silány minőség és a tematikusság miatt azonban egyrészt hamar elhasználódnak, másrészt vagy az aktualitásuk jár le december végeztével vagy egyszerűen megunják őket, így rövid úton a szemétdombon végzik. Ott aztán évről évre gyűlnek és gyűlnek, lebomlani azonban nagyjából olyan sebességgel tudnak, mint egy kólásflakon. Nagyjából ez az, amit a divatipar valójában ránk sóz karácsonyi hangulat címén: szemetet.

Ne értsenek félre, nem azt mondom, hogy csakis szmokingban lenne illendő karácsonyozni, és másképpen meg sem lehet adni a módját. Ha már viszont bátrabban színezett kötött holmit viselnénk, akkor a fenntarthatóság és a klasszikus elegancia jegyében is tudnánk mit felvenni, ha akarnánk.

No persze, amire én gondolok nem a felszínen, hanem minőségében adna hozzá az alkalom nívójához, és eleget tenne annak az értéktudatos hozzáállásnak is, ami az ünnepélyes hangvételű öltözködés egyik legalapvetőbb kívánalma. Ráadásul az ilyen darabokat nem dobnánk ki egyhamar, sőt ezeknek a hátralévő hideg hónapokban is hasznukat vennénk. A lenti inspirációval kívánok minden kedves olvasónak boldog, békés, stílusos karácsonyt!


Oázis / FINTA László

IDEGENEK A VONATON

Sok van, mi csodálatos, de a reggeli vonaton utazó embertársainknál nincs semmi...
Oázis / FINTA László

EGYPERCES A HELYÉNVALÓSÁGRÓL

A legtöbb ember képtelen hallgatni, holott gyakran adódnak olyan helyzetek,...
Oázis / Brainel MEHANDI

A Celeste Barber jelenségről...

Bizonyára sokan hallottak már róla. Ő az a hölgy, aki rendszeresen kiválaszt...
Oázis / Brainel MEHANDI

Alufelni, hublot óra, sukár ing

Azt hiszem nyíltan kimondhatom, hogy a kortárs "divatnak" nincsenek gátlásai,...