Karakter
VALÓS SZEMÉLYEK ÉS FIKTÍV KARAKTEREK ÁTFOGÓ STÍLUSELEMZÉSE
Ha az ördögnek szüksége lenne még egy ügyvédre, biztosan Harvey Spectert választaná, és nem bánná meg. A Briliáns elmék c. sorozat főszereplőjét akár úgy is jellemezhetnénk, mint az ügyvédvilág James Bondja, avagy egy mindig elegáns nőcsábász, aki sem a pókerben, sem a szakmájában nem fél nagyot kockáztatni, és nem ismer olyan kihívást, amiből ne lenne képes győztesen kikerülni. Harvey stílusérzékéhez csak magabiztossága mérhető, öltözködése pedig hűen tükrözi azt a professzionalitást és egyéni látásmódot, amivel munkáját végzi.
John Wick története ott folytatódik, ahol abbahagytuk: az árnyak között. Ahogy nő a tét, újabb ellenfelek és szövetségesek bukkannak fel, akik megjelenése mind-mind egyfajta reflexió a Felső Kör alatti életmódra. Motivációik és jellemük függvényében minden egyes karakter más és más módon eleveníti meg a felszín mögött megbúvó alvilági elitet, ezért a jelmeztervezőknek végső soron nem csak az első két filmmel járó elvárásokat, de a műfajjal társított ruhatárat is újra kellett definiálniuk.
Azt hihetnénk, hogy a James Bond franchise már örökre monopolizálta a jól öltözött titkosügynök toposzát, különösen, ha a szóban forgó film egy 60-as években játszódó kémsztori. Az U.N.C.L.E embere mégis a 007-est megszégyenítő stílusérzékről tesz tanúbizonyságot, és a klasszikus öltözködés egy olyan dimenzióját mutatja be, amiben talán a megboldogult Sir Sean Connery sem találna sok kivetnivalót.
Angolszász környezetben a bűnözők többsége jellemzően mindig gentlemannek tartotta magát. Guy Ritchie filmje talán ezt az attitűdöt igyekszik megragadni, s ezzel együtt karaktereit megpróbálja csinosan felöltöztetni. Ám az, hogy mi is a jólöltözöttség legalább annyira összetett kérdés, mint az, hogy kit tekinthetünk úriembernek. Utóbbit meg sem próbálnám most értelmezni, ám ami a „jelmezeket” illeti, tanulságos lehet, ha vetnünk egy pillantást a dologra.