Viselhet-e férfi rövidnadrágot?

Mindegy merre nézek, a privát repülőgép fedélzetétől, a belváros sétálóutcáin át, a klimatizált irodaházakig, rövidgatyás férfiak mindenhol. Az jár a fejemben, vajon van-e értelme bármit is szólni ez ügyben. Az érintettek nagy része József Attila szövőlányát juttatja eszembe, aki „… cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről.”. Ebben a szemléletben az öltözködés egyetlen vezérmotívuma a funkcionalitás. Az esztétikai vonatkozások homályosak, a méltóság ismeretlen fogalom.

Szerző és cikkei

Szerző: Brainel MEHANDI | A szerző további cikkei

Tartalom

Pedig sokan vannak közöttük, akik szemmel láthatóan „öltözködnek”. Zara-ból, Massimo Dutti-ból vett „divatos” rövidgatya, RL galléros póló, flip-flop papucs, biciklis napszemüveg, és szép nagy vekker a csuklón. Nekik vajon érdemes lenne szólni? Nem tudom! Hisz egyre gyakrabban halljuk, „Ma már engedékenyebbek az öltözködési elvárások!”. És valóban! A környezet már szinte semmit nem vár el, mindent elfogad, vagy talán inkább közömbös. Ilyen korban élünk. Én viszont nem leszek közömbös, és szólók: Tisztelt Uraim! Felnőtt férfi rövidnadrágot 1.) sportoláshoz, 2.) vízparton, vagy 3.) kirándulás során visel! Városi környezetben nem mutogatja a lábait, akkor sem, ha mégoly büszke rájuk! Ezt nem tudja felülírni semmilyen divat, mert ez nem divatbeli kérdés. Értékrend, ízlés és identitás kérdése. (Mielőtt az ízléssel kapcsolatos közhelyeket megidéznénk, vessünk egy pillatást erre a cikkre.). Megfelelő öltözködési műveltséggel rendelkező férfi számára ez evidens. Ha eddig nem tudott róla, most már igen. Építse, fejlessze személyes öltözködési kultúráját!

Akarata ellenére persze senkit nem lehet rávenni, hogy másként öltözzön, mint amit a belső elvárásai diktálnak. Az ösztönözés, az útmutatás viszont nem árthat. Én hiszem, hogy akiben van önértékelési hajlam, nyitottság és fogékonyság a klasszikus férfi esztétikai kultúrája iránt, az képes kitörni, fejlődni öltözködés terén, akár egy olyan korszakban is, mely a „kényelem”, "a divatban nincs szabály", vagy az „úgy öltözöm, ahogy én akarok!” frázisait tűzte pajzsára. Ne feledjük, minél inkább megkopnak a társadalmi elvárások, annál nagyobb szerephez jut a belső mérce, melyet a férfiak egy szűkebb köre mindig is birtokolt az elmúlt évszázadok során. A tömeg nyilván menthetetlen, de talán mindig lesznek olyanok, akiknek méltóságát a mainstream áramlatok torzulásai nem tudják ledönteni, bármilyen maszlagba is csomagolják ostromukat.