LONDONI ISTÁLLÓ, PESTI ASZFALT

Fontos lenne megérteni, hogy vannak az öltözködéskultúrában elemek, melyek hiteles viseléséhez elengedhetetlenek bizonyos körülmények... ezek pedig sokszor olyasmik, amin nem lehet erőszakot tenni... azok vagy vannak, vagy nincsenek. Felbecsülhetetlen lenne a jótékony hatása annak a felismerésnek is, miszerint sem az egyéni stílusfejlődés során, sem össztársadalmi szinten nem az a cél, hogy szolgalelkűen „majmoljunk” más embereket, vagy más nemzeteket. Lehet tájékozódni, inspirálódni, de végső soron önmagunkat, a saját stílusunkat kell megtalálnunk. Azt, ami nekünk jól áll, ami hitelesen fejezi ki a mi egyéniségünket, amiben megjelenésünket tekintve autentikusak lehetünk. (a szerk. megj.)

Szerző és cikkei

Szerző: FEIKS Jenő | A szerző további cikkei

Tartalom

Minél nagyobb egy kultúra, annál szigorúbban dobja ki magából az eltévelyedést. Sajnos, fővárosunk uccái tele vannak »jelmezekkel«. Angol lovászoknak öltözött magánzókkal. Vidéki foglyászgigerlikkel. Amerikai szeriesmunkásokkal. Golf bajnokokkal. Sarkutazókkal. Alpesi edelweiss-kutatókkal. Riviéra-yachtosokkal. Mindez pedig ló, fogoly, felhőkarcoló, golfpálya, északi sark, alpesek, Riviéra, edelweiss és yacht nélkül. Nem figyelték meg? Mennyiféle nálunk a férfikosztüm? A helytelen ruhadarab. Helytelen alkalomkor. Helytelen időben. — Miféle kalap van rajtad? — Most hoztam Amerikából. Az amerikai rendőrök és gyerekek viselnek ilyet... — De te nem vagy se amerikai rendőr, se amerikai gyerek! Rámnéz. Nem érti. Mikor ő olyan messziről jön! Hát csak igazán megkívánhatja, hogy ennek nyoma maradjon a világtörténelemben. — Valódi angol szövet! — mondja a segéd az üzletben. — Garantálom uraságodnak. — Tönkházy gróf úr most vett belőle két ruhára valót. A főnök úr is ezt hordja. (Ez fokozás akar lenni). Csakugyan, ott áll a főnök a valódi angol szövetben, melyet személyesen hozott Londonból. Ott áll a pult mögött skót falkavadásznak öltözve. Illetőleg rendes zakkószabású ruhában, csak éppen anyaga skót vadászszövet.

Mert mi történt - Főnökünk Londonban járt szövetet rendelni s a következő párbeszéd fejlődött ki közte s az angol kereskedő között: Angol kereskedő (unalmas szürke ruha, remek, sajátgyártmányú szövet): — Ezt a fajtát ajánlom. Ebből gyártunk a legtöbbet. Főnökünk: Ismétlem, Budapestnek kell a szövet! nem Londonnak. Nálunk, Pesten, roppant kényes az ízlés. A közönség ott csak az »apart«-ot szereti. Az ánglius erre elteszi a fínomrajzú, komoly árut. Behozatja azt az anyagot, melyet őnáluk istállók körül, sportnál, vagy szolgauniformisokhoz szoktak használni. Van közöttük néhány lópokróc is, milyen szép télikabát lesz ebből az Andrássy útra! Ez az, amit Főnök úr megvesz. És ezért kell nekem itt Pesten Shackleton-nak öltözve mennem délelőtt a hivatalba.