In Memoriam: Sir Roger Moore (1927-2017)

Blézerben szép az élet

A brit haditengerészettől átvett klasszikus viselet sosem hagyja cserben viselőjét. Míg sokan a 70-es évek divathullámaival azonosítják a Moore féle Bond ábrázolást, valójában a színész fémgombos, tengerészkék blézertársításaival tette le névjegyét a stílus oltárán, úgy a vásznon, mint a vásznon kívül.

Példája nagyon is követendő, hiszen akár egy, akár kétsoros, a tengerészkék blézer a klasszikus értékeket követő férfi ruhatár elengedhetetlen darabja. Egy korábbi cikkben már szó esett róla, miben áll a blézer boszorkányos sokoldalúsága. Itt legyen elég annyi, hogy valahol a formális és az informális öltözékek közé sorolható, így gyakorlatilag bárhol és bármikor viselhető, ahol, és amikor az öltöny vagy a szmoking nem elvárás.

Viselhetjük szürke nadrággal, mely talán a legelterjedtebb kombináció, vagy kipróbálhatjuk a tengerentúlon „california tuxedo”-nak keresztelt blézertársítást, mely a szürkét egy khaki nadrágra cseréli. Ez természetesen nem egy szmoking variáció, csupán a csalóka elnevezésben említett államban egy, az ott megszokottnál elegánsabb viselet, amely egy csipetnyi mediterrán hangulatot kölcsönöz viselőjének.

Suttogó elegancia

Ha városi kabát akkor chesterfield. Bár Sir Roger nem egy téli szettet tett emlékezetessé, a legszebb, mégis talán az Élni és halni hagyni (1973) duplasoros tengerészkék chesterfield kabátja hagyományos bársony gallérral, melyet Cyril Castle készített, Moore egyik saját savile row-i szabója, aki már az Angyal c. sorozatban is öltöztette. Ez az első Bond film, melyben megjelenik a kétsoros gombolás, valamint az első alkalom, hogy kedvenc titkosügynökünk eltér az egyszínű nyakkendőviselés megszokásától, s megenged magának, egy, természetesen brit csikózású – azaz balról jobbra lefelé haladó mintával ellátott – nyakkendőt.

Ez a típus egyébként stílszerűen az ún. Royal Navy regimental tie, amely utal Bond parancsnok tengerészeti hátterére. Figyeljük meg, ahogy a mintázat finoman megtöri a tengerészkék dominanciát a szetten. Nem vehemensen, egy homlokegyenest elütő színnel, csak finoman vibrálva, hogy az értő szemek észrevegyék.

A divat mulandó, a stílus örök

Biztos hallottak már ilyen, és ehhez hasonló bölcsességeket, melyek bejárják az internetet, hogy aztán üres reklámszlogenként visszatérjenek a bevásárlóközpontok plakátjain. Azonban előfordul, hogy a szavak tettek formájában értelmet, majd bizonyítást nyernek évtizedek távlatában.

Tudniillik, Roger Moore-t három neves szabó öltöztette Bond szerepében. Először Cyril Castle-el dolgozott, akit már korábbról ismert, és vitt magával a produkcióba. Később a Brioni szabójának, Angelo Roma-nak a korabeli divat ihlette ruháit viselte, majd áttért a londoni szabó, Douglas Hayward konzervatívabb vonalára, melyhez hű maradt a szabó 2008-as haláláig. A dolog érdekessége, hogy míg Castle egyértelműen a klasszikus brit vonalat, Roma pedig a 70es évek divatját – trapéz nadrág miegymás – képviselte, addig Hayward valahol a kettő között helyezkedett el. 

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a legtöbb Bond filmben nagyon is merítenek a divatból, hiszen Bond végsősoron nem az úriszabóságok reklámarca. Azonban míg Hayward például egyértelműen merített a 80-as évek aktualitásaiból, igyekezett a lehető legtöbbet megtartani a hagyományos elegancia vívmányaiból, tartózkodva a szélsőségektől. Ennek eredményeként friss, mégis tradicionális öltözékek születtek, melyeket a nézők manapság sem mosolyognak meg úgy, mint például a hírhedt szmoking trapéznadrágot.

Nem egy kanonizált mozzanat köszönhető ennek az érának, mint például a fekete garbó, mely szinte minden további kémfilm, köztük a Spectre (2015) alapkelléke is lett. Emellett sajnos számos méltatlan outfit is helyet kapott a filmekben a safari ruhától, a rövid ujjú ingeken át egész a bohóc jelmezig, melyek persze nem róhatók fel a főszereplőnek magának. Én személy szerint a díszzsebkendők jelenlétét hiányolom leginkább, melyek érthetetlen módon, míg háttérbe szorultak a vásznon, a színész magánéletében állandó szerepet kaptak. Talán pont Moore személyisége az, ami mégis stílusossá tette a 70-es évek Bondját minden hibája ellenére, s sikerrel ellensúlyozta a divat mulandó befolyását. No, és hogy mi a tanulság? Ezt döntse el mindenki magának.