#Jane Bond

Meggyőződésem, hogy a modern feminista mozgalomnak nincs nagyobb ellensége, mint maguk a feministák, az önmagukból kifordult törekvéseikkel, melyek köszönőviszonyban sincsenek a hajdani szüfrazsettek valódi örökségével. Egyre inkább úgy tűnik napjainkban senki nem veszélyezteti jobban azt a jogos küzdelmet, melynek a nőket ért hátrányos megkülönböztetés és erőszak ellen kellene folynia, mint nevezett galeri mainstream munkássága. Meggyőződésem, hogy hatalmas hiba az emberi jogokat lecserélni, lesilányítani a művészet, vagy a popkultúra idoljainak, mítoszainak kíméletlen rombolására. Megítélésem szerint nem más ez, mint a nőket ért valódi sérelmek felszámolására fordítandó erőforrások hűtlen kezelése.

Sokszor megfogalmaztam már, hiszek abban, hogy a nőket minden körülmények között ugyanolyan tisztelet és ugyanolyan elismerés illeti, mint a férfiakat. Utóbbiak emberi mivoltukban semmivel sem többek, nem is kevesebbek, pusztán mások! A két nem egyenrangú, de semmiképp sem egyforma. A világ így kerek, egészséges és kiegyensúlyozott. Tény, hogy ez a kiegyensúlyozottság még nem érte el az ideális állapotot, de kétlem, hogy a nemek közötti különbségek durva elmaszatolása közelebb vinne a célhoz. 

Na és mi érhető el azzal, ha tűsarkúban tipegő karakterré festik át Ian Flaming hősét, a popkultúra egyik legfőbb férfieszményét? Anyagilag semmiképp nem lehet indokolt, hisz kétlem, hogy a Bond-kultúra kicsúfolása arra késztetné a nézőket, hogy egymást tapossák a mozi jegypénztára előtt. A női Bond hívei pedig messze nem érik el azt a létszámot, ami kompenzálhatná az elvesztett renomét. S aki megnézte az Atomszőke c. produkciót, az eldöntheti mennyire volt felemelő érzés azt látni, hogy egy nő, "a brit titkosszolgálat gyöngyszeme, az MI6 szexi és vad kémistennője" úgy iszik mint Rózsa Sándor, úgy "szereti" a nőket, mint  Rocco Siffredi, olyan mocskos a szája, hogy még az a bizonyos "kocsis" is pironkodna mellette, miközben úgy verekszik, mint egy bedrogozott bakmacska.

Ami engem illet, a produkciót becsületből szerettem volna végignézni, de töredelmesen bevallom még véletlenül sem tudott lekötni annyira, hogy sikerrel járjak ebben a szándékomban. Bő negyedóra után arra a következtetésre jutottam, hogy az efféle filmprodukciók alkotóinak nincs, de talán soha nem is volt kapcsolatuk azzal a dimenzióval, mely a nőiség autentikus erejét képviseli. Ezért nincs is ötletük arra, hogyan is idézhetnék meg azt, s ez az ordító fantáziátlanság vezet el oda, hogy a nőt minden vonatkozásban férfivá torzítsák. Nem szívesen mondok ki ilyesmit, de szánalmas ez az egész!