A FÉRFIING FORRADALMA

De itt is az a baj laikus számára, hogy a választék akkora, hogy nehéz tudni, hogy mihez tartsa magát. Talán úgy közelítjük meg leginkább a lényeget, ha abban maradunk, hogy az alkalom, hogy milyen inget mikor vegyünk fel — női nyelven: a »mihez« a lényeg. Nagyon színes inget csakis sporthoz, nem pedig este. Fehéret vagy nagyon vékony mintájút viszont inkább este. Nyáron itt is erősebb színeket merhetünk. Axióma: sohase vegyünk fel inget úgy, hogy ne gondolnánk a ruhára is, mely takarni fogja. Nagy hibákat lehet itt elkövetni. Barna ruhához zöld ing, vagy sötétkékhez lila, úgy-e nem kellemes színharmónia? Ugyanilyen botlás az egyszínűség is: szürke ruhához szürke ing. Néha ugyanis a legellentétesebb színek a legkellemesebbek. Ha az inget összehangoljuk a ruhával és a nyakkendővel: nagy baj nem lehet. 

Ajánlatos, hogy a rendelésnél a nyakat mélyre vágassuk ki. Azaz alacsonyra szabasssuk. Kérjük ugyanazt az ingkészítőtől, amit a szabótól: hosszú nyakat engedélyezzen nekünk. Nincs csúnyább, mintha a gallér felszökik állunkra. Kissé túlzott példa, de az volna az ideális, ha magas gallért viselhetnénk, de ez mégse érje el az állunkat. Ezt az alapépítménnyel, a mélyen tartott »leisztli«-vel el is lehet érni. Különösen a kemény frakkingnél fontos ez, ahol a magas gallér kötelező. Lévén ünnepibb az alacsonynál.

MANZSETTA: Praktikus és egyszerű a kerek, egygombos manzsetta, olyan, mint amilyet a hálóingünkön viselünk már régóta. Főleg délelőtti öltözetnél stílszerű. De a régi duplához se legyünk hűtlenek. Hiába, nagyon kényelmes ez is, főleg ha nem túlbő és nem túlhosszúra szabják. Nincs bosszantóbb, mintha kézelőnket folyton vissza kell rángatnunk. A szabó és az inges itt, sajnos egymásra licitálnak. A szabó túlhosszú kabátujjakat szab, az inges viszont »egy centiméterrel kijjebb« akar szerepelni minden áron. Ideális az lenne, ha előbb egy nem túlhosszú ujjú inget készítenének nekünk és azután az ennél is kurtább kabátujját.

Nem akkora szégyen, mint ahogy derék mesterembereink hiszik, ha csuklónk kilátszik. A karkötőóra is élni akar, szegény. Az esti ing terén forradalom közepén állunk. Kemény harcok után a szmokinghoz viselt puha selyeming győzött. A harcnak még nincs vége. Még nem tudjuk, hol fog végződni. A kényelemszerető úr álma mindenesetre az, hogy a frakk eddig még bevehetetlen sziklavárába is behatoljon a selyeming. Ezzel azonban még várnunk kell. Ám legyünk résen! Amint üt a megváltás órája, ne habozzunk! Előre! Ha viszont keménying, akkor mi? Nagy divat a piképlasztron, pikémanzsetta, piképillangó. Divat, de nem kellemes divat. Valahogy nem eléggé rugalmas e pászkaszerű anyag. Megkönnyebbülve lélekzünk fel, amikor konzervatív, de jól öltözött urakon, a régi, tükörsima sifonmellet pillantjuk meg. Nem minden csúnya, ami régi.

GALLÉR: A puhagallér divatja néhány évvel ezelőtt kezdődött. Mint minden forradalom, eleinte túlzásba csapott át. Vége lett a »dupla kemény« fényességének. Jött a »matt« puha, hosszú, gyűrött két nyelvével. Azonban győzelme nem volt tiszta győzelem. Képzeljük el Chamberlaint, a híres volt angol külügyminisztert, a Népszövetség palotájának előadói emelvényén. Krizantémum és monokli, kamásli, gyöngy a nyakkendőben ... ez a konzervatív dandy omlós puha gallérban? Nem, nem tette! Legyen százszor is divat.

És a francia piperkőcök is csak kemény kiegyezés után vették fel a színes inghez a sajátjá- ból színes gallért: az inget meghagyták puhának, a gallért viszont kivasaltatták keményre, sőt fényesre! Pedig a francia kiváló »chemisier«. Talán még különb angol riválisánál a fehérnemű kultúrájában. A teljesen puha gallér nem tudott ellenállni az időknek. Kimúlt. Megjelent Amerika, mely felfedezte a félkeményet. A mattot. Az elmozdíthatatlant. A korrektet. Most ez ül a nyakunkon. De mi szívesen tűrjük uralmát. Annyira, hogy sokan még csalnak is: régi, kemény, rendes gallérjukat átszervezik a tisztítón keresztül amerikai félkeménnyé. Szigorúan megtiltják a fényezőnek is, hogy közreműködjék a tisztításnál. Igazuk van, a fényezett gallér csúnya. Ne felejtsük: a gallér anyaga valóban inkább közeledjék a hűvös lenhez, mint az áltiszta viaszosvászonhoz. Legyünk tisztában a piszokkal is. Minden gallér kedvenc tulajdonsága, hogy siet piszkolódni. De a szürke szégyenfolt a matt galléron még mindig szerényebb valami mint a fényárban úszó szenny. Utóbbi szerénytelen. Még hozzá: csalni is próbál. Nyáron alacsony kemény gallér. A szimpla és kihajtós. Talán ez a leghűvösebb mind között. (Mert a puha dupla csak hűvöset »mutat«.) Láttunk divatfejedelmeket külföldön, akik színes kikeményített cakos gallért hordanak, az ing sajátjából. Ezt az összeállítást azonban inkább »félalkalmak«-hoz választják, nagyhotelekben, látogatáskor, vagy délutánra. Semmi esetre sem sportos öltözékhez. Fontos, hogy az ilyen gallér ne legyen magas, kihajtása viszont széles, nyárias. (Legjobban a pillangó illik hozzá.) Különben is a mindennapi gallér ne legyen magas. Csak éppen frakkhoz nem való az alacsony gallér. Szmokinghoz, különösen melegben, egészen jól illik az alacsony is. Van még egy vitás pont: szabad-e színes inghez mást viselni gallérként, mint a sajátját? Itt két pártra oszlik a férfidivat világa. Az egyik, különösen a fiatalok, súlyos hibának fogják fel, ha valaki fehér gallért vesz fel tarka inghez.

Mi perbe szállunk e felfogással. Vannak karakterek, hiába, melyekhez nem illik a színes gallér. Ügynevezett komoly emberek, hivatalos férfiak, magas állásban levő arisztokraták, ezek fáznak a túlságosan fesztelen öltözködéstől. Meg lehet őket érteni, annál is inkább, mert a jólöltözködő úr úgysem mindenben követi a divat napi hóbortjait. (1936)