JELEK AZ ÖLTÖZETEN: PRAKTIKUM, HAGYOMÁNY VAGY SZÉGYENFOLT?

Meglepetten bámulok a képernyőre. A hangok szétfoszlanak, figyelmemet a hírolvasó öltözéke ragadja meg. Valamelyik támogató biztosíthatta, reklámozásért cserébe. A zakó szabása, sötétkék színe, a hozzá választott ing és nyakkendő harmóniája kellemes látvány a szemlélőnek. A megjelenés szokatlanságát a vállrészeken végigfutó narancssárga fércelés okozza. Biztosak lehetünk benne, hogy az öltönykabát hátán a hasíték is ugyanilyen módon, elütő színű cérnával van rögzítve.

Egyes gyártók magasabb minőséget képviselő öltönyeikbe finiseléskor helyezik a nyaktól a váll felé, illetve a zakó ujján, a gombolás körül húzódó laza öltéseket. Más cégek ennek másolataként, olcsónak tűnő fogással igyekszenek a különlegesség látszatát így kelteni. Az ilyen fércelésnek nincs lényeges funkciója. Fontosabb a hasíték rögzítése, melyet a praktikum diktál, vagyis, hogy a nemes szövetből gondos vasalással formált ruhadarab csomagoláskor, szállításkor, majd az üzletben fellógatva, de próba alkalmával se gyűrődjön.

Az ujj felöli végén megragadva, a cérna könnyedén kihúzható: ez az eladó feladata. Budapesten is találunk olyan üzletet, ahol a megfelelően képzett kereskedők szakszerűen, a szövet sérülése nélkül elvégzik a műveletet. Ha azonban ragaszkodunk hozzá, otthon magunk is átélhetjük az azonosulás ilyetén perceit.

Ha egy zakót fércelve veszünk fel, meglehetősen kínos pillantások céltáblájává válunk. Egyfelől mivel a hasíték nem nyílik ki, kényelmetlenül fogjuk érezni magunkat és rémesen fogunk kinézni, másfelől tudatlanságunkért ugyancsak megmosolyognak minket.

A praktikum szégyenfolttá züllésének más módját is észlelhetjük.

Szerencsére egyre ritkábban, de korosztálytól függetlenül, időről időre megfigyelhető a zakón felejtett márka-, esetleg szövetjelzés. Ezeket szintén el kell távolítani. A kis címkék küldetésüket a vásárlással beteljesítették: segítségünkre voltak a választásnál. A zakó ujjára pillantva könnyedén felmérhettük, milyen minőséggel van dolgunk. Büszkeségünk alapja pedig nem a márkajelzés, hanem a fess megjelenés. Casual termékekről, így a farmernadrágról e felvarrókat természetesen nem kell levennünk.

A cipő talpán vagy a ruhadarabon hagyott árcédula ugyanilyen szégyenfolt. Hacsak nem vagyunk veterán tagjai a kilencvenes évek népszerű rap együttesének, a Digital Undergroundnak. Bár ők inkább különcségből, polgárpukkasztásból jelentek meg így, felteszem, csak a videoklipjeikben. Biztos tipp hr szakemberek számára: ha olyan munkakört kívánunk betölteni, ahol az alaposság, a körültekintés, az igényesség alapvető elvárás, vessünk egy pillantást a jelölt cipőjének talpára is.

Bizonyos tárgyaknak zsebben a helye.

Érthetetlen a tanács, miszerint a zsebeket bevarrva kell hagyni. Tudniillik azért, hogy a tárgyak meg ne nyújtsák a szövetet és a ruha testünkre simuljon. Nos, ha öltönyünk nem a műanyag valamelyik fajtájából, esetleg újrahasznosított ásványvizes polietilén palackból készült Kínában, ettől nem kell tartanunk. Hacsak nem 78 funkciós svájci bicskánkat rejtegetjük benne…

Apró dolgokat, névjegykártyát, teátrumcédulát, ruhatári bilétát helyezhetünk el a zsebekben. Bevarrásukkal a szabó saját munkáját könnyíti meg: a felületek szorosan illeszkednek, a vasalás mesterfogásai könnyebben kivitelezhetők. Későbbi célja - akárcsak a fércelésé - a termék megvédése a sérüléstől, gyűrődéstől. Más vélemény szerint a zsebek bevarrása óvintézkedés: a felpróbálások során senki ne tehesse bele a zsíros kezét, és ne koszolja el a bélést. Nos, a közelmúltban ismét tapasztalhattam, hogy a mester a bespoke öltöny bevarrt zsebeiből átadáskor távolítja el a cérnát. Ugyan ki koszolhatta volna össze a bélést, persze rajtam kívül?

A szivarzsebbe napszemüveget, zsebórát is tehetünk, de díszzsebkendőt is illeszthetünk. Ennek persze előfeltétele, hogy a vásárlást követően, a cérnát eltávolítva, ezt a zsebet is megnyissuk. Az eleve bevarrt díszzsebkendős változattal nem érdemes foglalkoznunk: a zsebkendőnek ing, nyakkendő befolyásától ösztönzött variálására, az önkifejezésre esélyünk sincs. Jobb, ha elkerüljük az olyan trendinek csúfolt példányokat is, amelyeknél a szivarzseb bélését vagány színből, bő anyaghasználattal készítik. Itt a bélés kihúzható, díszzsebkendőre egyáltalán nincs szükség. Ne feledjük: nemcsak az eredmény számít, de a mikéntje is! Ezt hívják stílusnak. A szállóigévé érett kocsmai megállapítás szerint, az alkoholmentes sör az első lépés a guminőhöz. Ezek az instant megoldások már a kettő között helyezkednek el, és nem a sörhöz állnak közelebb…

Az őszi és téli angliai hidegben, a rosszul fűtött lakásokban, irodákban, majorságokban kézmosáskor sem kellett az úriembernek zakóját levennie, mert az ing ujjához hasonlóan kigombolható és feltűrhető volt. Ma már nemigen látunk így felhajtott zakóujjat, ez a praktikum hagyománnyá nemesült a Savile Row szabóságaiban. A megoldás nem is a legfontosabb stílusjegye a minőségi zakónak. Egyes hazai úri szabóságok kizárólag kigombolható ujjal készítik a zakót, másoknál pedig, mivel a gomblyuk kivarrása aprólékos munkát igényel, rendszerint felárral kérhető.  

Mit kezdjünk tehát a zakó kigombolható ujjával? Ha kedvünk tartja, gomboljuk ki! Azonban a négy gombból egyet, legfeljebb kettőt nyissunk meg. Ennél több már trehányságot sugall. Egy alkalommal a néhai miniszterelnök nagyinterjút adva, mind a négy gombot kigombolva jelent meg a képernyőn, s a zakó ujja a csuklója körül lifegett. Nem volt felemelő látvány.

A konfekcióipar az utóbbi időben fedezte fel magának a kigombolható zakóujjat. Egyfelől egy szép tradíció átöröklődött, évtizedek múlva is tudni fogják, miért van a zakó ujján gomb. Másfelől pusztán illúziókeltés áldozatai vagyunk, hiszen ez esetben sem praktikus okról, sem minőségi stílusjegyről nem beszélhetünk. A trendkövetők manapság a gomblyukat rikító színnel is kivarrathatják, egy-egy műhely még azt is vállalja, hogy valamennyi gomblyukat különböző színekből készítsen, sőt, a gombok is lehetnek eltérő árnyalatúak. Állításuk szerint ez a bespoke: a megrendelő bármit kérhet, megbeszélhet, minden igényét kielégítik. Persze nem szitára dolgozott minőségi kézi munkát kínálnak.

Akkor most hagyományról, vagy hencegésről van szó? Döntse el ki-ki maga!

A monogramot ugyancsak a praktikum hívta életre. Kezdetben, a háztartások mosógép híján, a tisztítóba (lásd Patyolat) hordták a szennyest, a mosodáknak pedig nagy segítséget jelentett a kuncsaft személy és keresztnevének finom hímzéssel való feltüntetése. Nemcsak az ingen, a zsebkendőkön, de az ágyneműn is megfigyelhető volt. Külön élvezetet jelentett a számos cirkalmas minta közül a megfelelő kiválasztása. Konfekcióipar még nem létezett, ezért a méretre készített ingre gondos kézi munkával hímezték e jeleket.

Van-e manapság a monogramnak létjogosultsága?

A praktikum szempontjából felesleges. Az ipari fejlődés eredményeként férfiember inge leggyakrabban első rangú konfekció, és otthon, számos programlehetőség közül választva, frissen mosva és illatozva kerül a szárítóra. A vasaló alatti simítást követően ropogósan helyezzük a vállfára vagy gondos hajtogatás után a gardróbba.

Korunkban a monogramozás oka lehet az egyediség utáni vágy, de lehet a tradíció követése is. A nagypapák, nagybácsik és apák ingén láthattunk fekete vagy mélykék, legfeljebb 5 mm-es monogramot. A hajdanvolt úriemberek lassan kihaltak, a csináltatott ingek háttérbe szorultával, előbb decens fekete tulipán jelent meg az ing testének bal oldalán, a szív alatt, majd ez a jelzés is eltűnt. A nemes anyagból készült ingek a legjobb minőségű porrongy formájában élhették másodvirágzásukat.

A monogramozott ing vagy blúz figyelmes, személyre szabott, és épp ezért különleges ajándék. A megajándékozott tudja, hogy kizárólag őrá gondolva, utánajárással és szeretettel készült a meglepetés. Felemelő érzés.

Első méretre készített, monogramozott ingem, a sikeres érettségi eredményeként apám ajándéka volt. Valami olyasmi kimondatlan üzenettel, hogy felnőttél, üdvözöllek a klubban. Azóta ingeim monogramozottak.

Nem gondolhatjuk, hogy a monogramtól különlegesebbek leszünk, vagy ezzel érdemi jelzést küldhetünk környezetünknek. Ez a fajta perszonalizálás ugyanis már a viselőjének szól. Bár lassan-lassan idejemúlttá válik a szabály, hogy nem jelenünk meg ingujjban, a monogram kifelé szinte láthatatlan.

Ezeknek a jeleknek értelme nem a magamutogatás, hanem valamiféle hagyomány követése. A monogramozott óra, zsebóra vésete, vagy a tulajdonos  könyvekbe jegyezett neve is ezt acélt szolgálja. A kinyomtatott levelet is személyesebbé tesszük, mikor kézzel írjuk rá a megszólítást.

Előfordulhat, hogy a monogram látványa mégis meghökkentést kelt. Jobb esetben ódivatúnak, esetleg különcnek, rosszabb esetben sznobnak, néha egyenesen tolakodónak bélyegzik tulajdonosát.

Az ing mandzsettájára hímzett betűk látványa valóban válthat ki ilyen érzéseket. Amerikai szokás. Mi is lenne a mondanivalója? Ingatag a magyarázat, hogy egy üzleti tárgyalás végén, a szerződés aláírásakor a monogramozott mandzsetta kivillantásával is hangsúlyozható a különlegesség. Sem nem visszafogott, sem nem elegáns, ugyanakkor feltűnő jelenség, mely kizárólag a külvilágnak szól és elvonja a figyelmet. Elvonja a figyelmet, körülbelül úgy, mintha a tárgyalópartner bugyija kivillanna.

Érzésekről vitatkozni nem lehet, ízlésekről szinte felesleges. Azonban a biztos alapok nélkülözhetetlenek az egyetértéshez. Casual ingre semmiképp ne hímeztessünk monogramot! Mind a lovaspólós, mind az aligátoros, mind pedig a cápás darabokon meglehetősen visszataszító hatást keltene. Monogramnak az ing gallérján sincs helye! Mindenképp kerülendő a duplázás is, amikor az ingmell és a mandzsetta is monogramozott. Hasonló hatást kelt a nadrágtartó és a derékszíj együttes alkalmazásával megjelenő személyhez.

Az utánzás képessége az intelligencia egyik fontos ismérve. A hagyományok, szokások, a megjelenés szabályai tanulással, utánzással öröklődnek generációról generációra. Némely előírásnak praktikus oka van, másokat csak tiszteletből követünk.

Viszont illetlennek tartunk minden olyan cselekedetet, melyet a társadalmi szokások tiltanak, vagy nem a nyilvánosság elé szánnak.