KLASSZIKUS MINTÁK: A SKÓTKOCKA

Érdemes némi szemantikai szőrszálhasogatással kezdenünk, ugyanis míg idehaza a skótkocka kifejezéssel elintézzük ezt a mintát, addig angol nyelven a tartan és plaid szóval is utalnak rá, amelyek közt van egy apró, de lényeges különbség. A tartan, avagy gael nyelven breacan valójában nem kockát, hanem valami olyasmit jelent, hogy “számos szín keveréke”, és egészen a 19. századig nem is volt kritérium, hogy az efféle szövet a színek kavalkádja mellett bármiféle mintázatot ábrázoljon. Az viszont törvényszerű volt, hogy egy adott tartan minden esetben egy adott régióhoz, családhoz vagy klánhoz köthető. A plaid, bár gyakorlatilag skótkocka jellegű, nem tartozik egyetlen klánhoz sem. Az összemosódást erősíti, hogy a skótok maguk “plaid”-ként hivatkoznak a vállra terített vagy öves gyapjú takaróra is, amely ténylegesen tartan mintás.

Az első feljegyzett tartan egyébként az ún. Falkirk tartan a Kr. u. 3. századból származik, és azóta az évszázadok alatt számtalan egyedi, regionális és klánokat megkülönböztető skótkocka alakult ki. A történelem sajnos nem mindig volt kegyes ehhez a mintához, és az angolok a sikertelen jakobita felkelés után 1746-ban betiltották a viselését, hogy elejét vegyék a potenciális fenyegetést jelentő klán életformának, azonban mikor közel 40 év múlva eltörölték a törvényt, a tartan már nem az egyes csoportok névjegye volt, hanem nemzeti jelkép. Egy évszázad múltán pedig, mikor a skót vidék szerelmeseinek mondható Viktória királynő és Albert herceg megvásárolta a Balmoral kastélyt, létrehozták a saját verziójukat, a Viktória tartant, és annak szellemében rendezték be kedvenc otthonukat. A minta azóta is tiszteletnek örvend a királyi család, az arisztokrácia és a katonaság tagjai között, és méltán nevezhető a klasszikus öltözködés egyik elidegeníthetetlen elemének, több, mint 5000 variációval.

Felmerülhet az aggály, hogy a csíkos nyakkendő esetéhez hasonlóan, nem túl specifikus-e a tartan az adott régióra és közösségre nézve, ahhoz hogy bárki is viselje azt? A válasz az, hogy többnyire ténylegesen az, akadnak azonban kivételek. Míg valóban létezik olyan fajtája, úgy mint az Albert herceg által tervezett Balmoral tartan, amit hivatalosan csak a királyi család viselhet, és forgalmazni is tilos, akad olyan változat is, ami teljesen integrálódott a klasszikus elegancia mindennapjaiba. Jó példa erre a globálisan elterjedt Glenurquhart vagy Prince of Wales (idehaza Eszterházy) kocka, amelyre bár nem skótkockaként gondolunk, mégis, hisszük vagy sem, eredetileg regionális tartan variáció volt, amit a hivatalos adatbázis, a Scottish Register of Tartans is jegyez. VII. Edward a Glenurquhart birtokra tett látogatásakor szerette meg és kezdte el hordani ezt a mintát, és ezzel széles körben “divatba” hozta az Eszterházy kockát, ami mai napig örök kedvenc a klasszikus stílus kedvelői között.

V. György a Balmoral mintájára tiltással próbálkozott a Stewart házhoz köthető Royal Stewart tartan kapcsán, az azonban olyannyira elterjedt volt a királyi házon kívül is, hogy lehetetlennek bizonyult a kisajátítása, és az idők során gyakorlatilag az univerzális skótkockává vált.

No de miként viselhető akkor egy ilyen már-már “törzsi” hovatartozást jelölő, gyakran ceremoniális minta a modern hétköznapokban? Nos, az öltönyöket tekintve a legegyértelműbb és legbiztonságosabb választás természetesen a VII. Edward által “demokratizált” glen check lenne, hiszen ez akár az üzleti világban is megállja a helyét, és a legtöbben nem is tartanként tekintenek rá. Az egyéb variánsokkal már nehezebb a dolgunk, hiszen a tartan elég feltűnő jelenség, és még akkor is elég erős kinyilatkoztatása személyiségünknek, ha nem a származásunkat jelöli. Könnyű átlépni a dandy kategóriába, ezért hogy tompítsuk kissé az ilyen ruhadarabok élét, érdemes kerülni a harsány, élénk árnyalatokat, és inkább visszafogottságra törekedni, nehogy olyan tarkának tűnjünk, mint a cirkuszból szabadult bohóc.

Érdemes a kevésbé telített, sötétebb színekből komponált szettekben gondolkozni, amelyek sokkal fegyelmezettebb eleganciát képviselnek, mint a vibráló, rikító kelméből készült darabok. A föld színeket vegyítő, nehezebb tweed szettek leginkább egyfajta vidékies, kötetlen, nappali stílus részeként értelmezhetők, bár a brit szigeteken kívül talán nehezen illeszthetők be a mindennapokba. Tweed helyett célszerű lehet flanellel próbálkozni, és városiasabb színekkel operálni, mint a tengerészkék vagy a zöld árnyalatok, amik kevésbé lesznek idegenek az utcaképen.

A skótkocka gyakori jellemzője még egy speciális, vadászatra kifejlesztett kategóriának, a tweed alapanyagú Norfolk öltönynek. Ezt a típust hagyományosan térdnadrággal párosítják, és kabátját úgy alakítják ki, hogy a könyök felemelésekor se akadályozza a viselőjét a mozgásban, avagy a célzásban és lövésben. Nem mindig komplett öltönyként, gyakran csak különálló “shooting jacket”-ként viselik, amely kategóriának egyébként számos más válfaja létezik. Zárójeles kitérő ez csupán, hiszen magyar földön kevés realitása van az arisztokraták kedvelt hobbijának, legalábbis ilyen stílusban.

Sokkal valószínűbb, hogy valaki sportzakón idézi meg a skótkockát, főleg ha bevonjuk a plaid szöveteket is, melyek nem kötődnek egy adott klánhoz sem. Különösen gyakori mintázat ez tweed zakókon, melyeket ráadásul sokkal egyszerűbb is viselni a hétköznapokon, mint egy teljes öltönyt.

Egy ilyen erős töltetű darabnál mindig óvatosan bánjunk azonban a minták keverésével. A legbiztosabb út ha az ing, a nadrág és nyakkendő visszafogott marad, míg az új vizuális ingerek bevonása, ha nem is lehetetlen, de haladó szintű kompetenciát igényel.

Egy másik tartan felsőruházati opció a sokkal formálisabb black tie dress code-ban jelent meg. Egy dinner jacket is lehet ugyanis skótkockás, azon belül is leginkább az ún. “Black Watch” tartan, amely eredetileg az I. György király által alapított, azonos néven futó, royalista klánokból válogatott rendfenntartó egység szimbóluma volt a jakobinus felkelés után. A BW másik neve a “The Government Tartan”, avagy a kormány skótkockája, és hivatalos eseményeken a skót gyökerekkel nem rendelkező vendégek számára ez az engedélyezett választás. Manapság a Skót Királyi Ezred kedvenc mintázata a black watch, de nem rendhagyó módon a katonai vonalról a civil öltözködésbe is beszivárgott a minta,  mint a klasszikus fekete vagy  bársony szmoking kabátok egyenrangú alternatívája. Különösen impozáns választás ez az év végi ünnepek környékén, amikor a skótkocka egyébként is remekül illeszkedik a karácsonyi hangulathoz.

Az előbbi kategória inverze, amikor egy szimpla vagy bársony szmoking kabátot párosítunk tartan nadrággal, avagy “trews”-al. Ezzel a jelenséggel gyakran találkozni skót black tie estélyeken, ahol a trew a kilt alternatívája. A popkultúrában legutóbb Harry Hart viselt ilyet kifogástalanul a Kingsman c. filmben.

Kabáton is elképzelhető skótkocka, ha egy kis színt vinnénk a kopár téli hétköznapokba egy szép casual darabbal.

Kiegészítők terén leginkább sálakon, de akár nyakkendőkön vagy zsebkendőkön is megjelenhet a skótkocka, sőt házikabáton vagy pizsamán sem ritka látvány.

Remélem, minden kedves olvasó kedvet kapott a tartan valamelyik felhasználási módjához. Bár a skótokkal ellentétben mi magyarok nem az identitásunk kifejezéseként használjuk, akkor is érdemes próbát tenni ezzel a kockával, kezdetnek mondjuk egy waxolt kabát béléseként. Ha másért nem is, hát azért, hogy egy újabb klasszikus mintát emeljünk be a mindennapjainkba, ezzel is életben tartva egy értékes kulturális örökség lángját.