KI TUDSZ ÁLLNI MAGADÉRT?

Néhány éves tapasztalattal rendelkező pénzügyi vezető, aki annak ellenére, hogy kitűnő szakember, feltűnően csendes a menedzsmentben. A vezető fejlesztő program részeként őt is támogattam coachként. A folyamat egyik beszélgetése során kérdeztem:

- Jó vezetőnek tartod magad?

“Hát… nekem ezt tanulnom kellett. Nagyon tudatos voltam már kezdőként is, sok energiát fektettem abba, hogy megtanuljam, hogyan is kell jól vezetni másokat."

- Azt kérdeztem, hogy jó vezetőnek tartod-e magad? Nem válaszoltál.

"Én közösséget próbálok építeni az emberekből. Csapatot próbálok kovácsolni. Bevonom őket, védem őket a külvilágtól. Próbálok nem utasítani. Próbálok mindenkire odafigyelni. Arra, hogy kit, mivel kell motiválni."

- Nem ezt kérdeztem. Jó vezetőnek tartod magad?

"Hát… azt látom, hogy milyenek a többiek. Próbálok nem olyan lenni. Szeretném, ha rám felnéznének az embereim…”

- Miért nem tudsz egyenesen válaszolni a kérdésemre? Jó vezetőnek tartod magad?

Izzadtságcseppek gördülnek a homlokán. Nagyon fúj, zsebkendőt vesz elő, s megtörli arcát.

- A munkatársaid kérdésére sem válaszolsz egyértelműen? Náluk is kerülöd az egyértelműséget?

"Nem, nem erről van szó."

- Hát akkor miről?

"Tudod, én úgy nőttem fel, azt láttam a környezetemben, hogy ha valaki magát dicséri, ha kihangsúlyozza, hogy ő jó, akkor azt mások nagyképűnek tartják."

- Hány ilyen véleménnyel találkoztál életedben? 

"Nem is tudom..."

- Tudsz konkrét esetre visszaemlékezni?

"Hát, ha így jobban végiggondolom, talán két ember volt, aki meghatározó volt ebben. Az egyik az apám. Mindig azt hangsúlyozta, hogy legyek alázatos másokkal. A másik az első főnököm. Ő brutálisan nagyképű, arrogáns volt, aki mindig a saját igazát hangoztatta, meg sem hallgatott másokat, erőből lenyomott mindenkit. Pedig kiderült sok esetben, hogy nincs is igaza szakmailag."

- Volt olyan a pályafutásod alatt, hogy pozitívan beszéltek rólad, a viselkedésedről, a cselekedeteidről, arról, hogy milyen vezető vagy?

"Persze, sok ilyen volt."

- Elhitted nekik? 

"El."

- Mégsem vállalod fel, hogy jó vagy?

"Nem akarok nagyképűnek tűnni mások előtt."

- Gyakorlatilag két ember mintája meghatározza a cselekedeteidet. Álszerény vagy, nem vállalod fel és nem is képviseled mások előtt a képességeidet, az értékeidet. A menedzsment tagjaként számos alkalommal elmondhattad volna álláspontodat, korrigálhattad volna véleményeddel azt az irányt, amerre a cég tart, de inkább hallgattál. Nehogy nagyképűnek tartsanak. S ennek több esetben a csapatod itta meg a levét, mivel lenyomtak a hangadók. Rosszul látom?

"Van benne valami..."

- A saját csapatodban is van arra példa, hogy jobban tudnak érvényesülni a hangadók, elnyomva azokat, akik jobbak náluk, de hozzád hasonlóan inkább hallgatnak, s nem mondják el a véleményüket?

"Ilyen előfordul rendszeresen."

- Mit tanácsolnál a hangadók által elnyomott beosztottaidnak?

"Nem csak tanácsolom, segítem is őket, hogy vállalják fel a véleményüket, ha valamit szakmailag jobbnak gondolnak, mint a többiek. Támogatom őket, hogy álljanak ki magukért."

- Ha tőlük elvárod, te miért nem így cselekszel?

"Ne csesztess..."

- Ez neked csesztetés?

"Nem. Jogos kritika. Így kellene tennem."

- Apád milyen pályát futott be?

"Megkeseredetten ment nyugdíjba. Sosem érte el azt a pozíciót, amire vágyott."

- Nem lehet, hogy nem állt ki magáért eléggé? Esetleg az alázatot félreértelmezte?

"Húúú, az könnyen lehet." - hökken meg. Hagyom, hogy ezen gondolkodjon, mielőtt továbbmegyünk.

- Hova vezet az, ha ugyanezt a viselkedést folytatod te is tovább? Ha félreértelmezett alázatból nem képviseled a saját véleményedet, a szakmai álláspontodat, ha vezetőként nem állsz ki magadért és a munkatársaidért, nehogy véleményed felvállalása és hangoztatása miatt szerinted nagyképűnek tartsanak?

"Sosem fogok kikerülni ebből a helyzetből, ebből a pozícióból? Sose fognak komolyan venni?"

- Kérdezed vagy mondod?

"Jó, mondom."

- Miért baj az, ha ebben a pozícióban maradsz?

"Mert én nem ebben szeretnék megöregedni. Nem akarok úgy járni, mint az apám. Én feljebb vágyom." - csattan fel, s emeli fel a hangját. Ki is húzza magát. Végre tartása lesz.

- S mit kell ehhez másként csinálnod?

"Az eddigi téves gondolkodásomat, félreértelmezéseimet kidobni a francba. Elkezdeni kiállni magamért."

- Mikor akarsz hozzákezdeni?

"Mától. Segítesz?"

A beszélgetés és a coaching folyamat óta eltelt két év. 

Akkor egy kétszáz fős cégben dolgozott. 

Ma egy nagyvállalat második embere a vezérigazgató után. 

Neki megérte változtatni...

Te ki tudsz állni magadért? Vagy csinálhatnád jobban?

DARA PÉTER vezetőfejlesztő, változáskezelési coach szakmai szemléletét olvasóink korábban már megismerhették A MÁGIKUS KÉRDEZÉS MESTERE című interjúnkban, melyet ezúton is tisztelettel ajánlunk figyelmükbe.