A CIPŐ NEM SPANYOLCSIZMA

Szűk cipő hamar öregszik is. De még szerencse, hogy kijön a formájából. Hisz különben el kellene dobnunk. A magyar cipőt még Kínában is meg lehet ismerni. Finom munka – de természetellenes forma. Most kezd ez a fajta visszavonulni. Odakerül kimustrált társai, a régi kényelmetlen magasgallér, a féderveiszes kesztyű, a szűk nadrág mellé. Itt az angol cipő. A Thomas-forma. Ott van majdnem minden kirakatban, a duplatalpú, hajlított szélű, sarló alakú görbe cipő. Egyelőre még nem teljes a diadal, csak a bátrabbak, az ügyesebbek valósítják meg teljes meggyőződéssel a reformot. Nem is kellene pedig nagy bátorság hozzá. Hisz ott van Anglia, kísérleti nyulunk az újítások terén. A vastagtalpú, kanyarított angol cipő nagyszerűen bevált. Eleinte mi is elviselhetetlenül nehéznek véltük. Majd lassan rájövünk, hogy: sokkal kevésbé fáraszt, mint a régi, vékony anyagú társa.

Szalonba persze nem való. Se esti ruhához. De itt se térjünk el lényegétől: a formájától. Ez a forma nem alkuszik le a lábból, hanem konciliálisan követi vonalait. Az esti cipő legyen vékonyabb anyagból, egyszeres talppal. De tartsa meg természetes, kissé esetlen alakját. Ez a férfias, a modern cipő. 

Lakkcipő meghalt. Béke hamvaira. Béke repedezéseire, béke elmúlt forróságára. Íme, örökre kihült. Két évtizeddel ezelőtt még azt hittem, nem tudok nélküle élni. Úgy szerettem, hogy már a reggelt is együtt töltöttük. Hiszen akkor ő volt a finomság, az előkelőség. Csillogóvá, meleggé tette az életet. A lábnál kezdte. Béke vele. Béke, melyet ő szegény végtagjainknak sosem nyújtott.

A lakkbőr elmúlt, még frakkhoz sem kell. Ma már olyan bőröket szolgáltat a tehén, a kecske, a zerge, az antilop, a szarvas, annyira puhákat, annyira hűvöseket, annyira engedelmeseket, hogy a lakkbőrt régen el is felejtettük. De a fénye! Azt is lehet utánozni! Ma már olyan krémeket találtak fel, amelyek láttán, ember legyen a duplatalpán, aki este a kecskebőr eszkarpent meg tudja különböztetni a lakktól. És ha tudja, annál jobb. Van egy esti ember szekta, mely bálba is matt cipőben megy. Lehet még az is, hogy ezeké a jövő. 

A férficipészt elsősorban a »kapli« érdekli. Hogy milyen kaplit parancsolok? Felelet: az összeseket. Reggelre, a legmindennapibb viselethez, az úgynevezett angol kaplit. Azt, amelyik a cipő oldalán is végighúzódik, kezdődvén az orrnál. Vannak olyan urak, akik csakis ezt a formát hordják nappal. Viszont sokan egyáltalán nem akarnak róla tudni. Túl cifrának, túl zsúfoltnak tartják. Ezek jobban szeretik az egyenes orrot. Pillanatig se higgyük, hogy ez utóbbi nem fér össze az angol formával. A kettő ugyanaz. Hiszen a lényeg nem az orr, hanem az egész cipő szabása. A forma. Az egyenes kapli valamivel decensebb, hogy úgy mondjuk: délutánibb.

Van mostanában egy nappali cipő, sportos jellegű melyet »goisern«-nek hív a pesti suszter. Eredete a sícipő. Tulajdonképpen nincs kaplija. Helyett körbe menő dupla szegés keríti be. Nagyon csinos és kényelmes valami. Jól jár vele az ember. Divatos a matt antilop, vagy szarvasbőrszerű barna félcipő is.  A szem nehezen szokja meg, különösen lábon. Valami taplószerűség van benne. De nem érdektelen.

Szmokinghoz egészen sima, kapli nélküli cipő a legillőbb. Még frakkhoz is nyugodtan fel vehetjük ugyanezt, bár fűző van benne. Az eszkarpen nőies világa lassan elhomályosul. De aki az eszkarpent szereti (otthon nagyon elegáns), bátran mellőzheti a lakkbőrt ennél is.

Összes cipőink sarka  nagy területű legyen, lapos és alacsony. Alacsonytermetű urak magas sarokkal szeretnék korrigálni termetüket. Kár. Alacsonynak lenni nem csúnya. Különösen ha az illető férfiasan van öltözve. De a magas stekli komikussá teszi. És – még kissebbé. Még estélyinél is lapos legyen a férfisarok.

Aki a gumisarkot szereti, bátran rendelhet ilyet (nagyon megkönnyiti a mozgást), de csupán nappalra. Persze igazibb luxus, ha nem gumi a sarok.

A kirakatban minden cipő tükörsima. Vakitó fényt lövel az ablak mögül. Mikor aztán felhúzom, alig járok benne egy félórát, megszürkül. Ráncaiban kezdi. Majd egész teste megfakul. Csak az orra fénylik rendületlenül.

Tudniillik, ne feledjük. Kétféle cipőtisztítás van. A: Amely a nyugalmi állapotra számít. A kirakatra. B: A talán kevésbé fényes, de tartósabb. Jól tisztitott cipő az, melyhez olyan krémet vagy folyadékot használunk, mely a ráncokban is mélyszínű marad. Ellentétben a viaszkos porral, mely a mozgás alatt a rossz fényesítő anyagból önmagától – nem igaz, hogy az utca porától! – képződik, nagy bosszúságunkra. Ha a paszta friss, kevés, vagy semmi szürkeség sem keletkezik járáskor cipőnk ráncaiban. Ha azonban kiszáradt, akkor hiába vásároljuk a legdrágább külföldi krémet… A paszta, akárcsak az emberi haj, a kortól megőszül.

Mikor kifogástalanul öltözve kilépünk otthonunkból, két olyan darab van rajtunk amelynél az a szép, ha régi: a cipő és a kalap. Vadonatúj cipő sohasem érheti el a régi, jólápolt lábbeli szépségét. Mindenekelőtt maga az anyag, különösen a sárga bőr, csak idővel kaphat nemes színt. Klasszikus régiségek jutnak ilyenkor eszünkbe, utánozhatatlan mélységükkel, a régi diófa, a templomajtók bronzdíszítéseinek fénye. A patina. 

De mit ér a fény, ha rossz a forma! Már ezért is hálásak vagyunk, az új, a szélesrajzú angol cipőnek. Ennél a talp sohasem tűnik el a lábfej alatt. A legrégibb ilyen cipő sem csámpásodik el. Így azután értékké lesz a bőr lassú szépülése. A magyar cipész kiváló munkája is lehetővé teszi, hogy jó régi cipőinket, melyek néha egy évtizedig is elkísérnek útjainkon, megszeressük hűségükért.

A cipőn nem csúnya a ránc. Még a ruhán sem az. A régi görög szobrászat igen nagy gondot fordított a ruha ráncolására, akadémiája volt a ráncnak. Vannak ráncok, melyek egyenesen az anyag minőségét dicsérik. Nemes anyag, hozzá jó szabás: nemes és jó ráncokat ad. A tehetséges mesterember már előre belekalkulálja művébe a törést, a hajlást. Hogyne, hiszen számolnia kell azzal, hogy hordani is fogják az áruját. A szakértő szeme viszont egy ránc fekvéséből azonnal meg tudja ítélni, hogy mester művével áll-e szemben, vagy csak kontáréval. Jó cipőn a ránc már az első nap jelentkezik. Van egészséges ránc és van beteg. Az egészséges ránc jó cipőnél a lábfej közepén jelenik meg, de egyetlen kísérőként. Könnyűvé teszi a lépést, természetessé a cipő behajlását. (1936)