A FRANCIA BECSÜLETREND LOVAGJA

Ifjúkoromban figyeltem fel rá. Egy televíziós felvételen mesélt életéről. A valódi polgári értékrendről, miliőről valló impressziók mindig hatással voltak rám. Csodáltam őt. De ki is volt tulajdonképpen? Tőzsdeguru? Bölcs tanító? Sikeres író és újságíró?

Az európai polgári civilizáció klasszikus képviselője, roppant irodalmi és zenei műveltségű ember, szenvedélyes operarajongó. Gyermekként találkozott Rabindranath Tagore-val, személyesen ismerte Bartók Bélát, Kálmán Imrét, Lehár Ferencet, Molnár Ferencet, vagy éppenséggel Richard Strauss-t is. Találkozott a Raszputyint később meggyilkoló, s így a történelem formálójává váló Juszupov herceggel, de táncolt Josephine Bakerrel, annak lokáljában. A Francia Becsületrend kitüntetettje.

Nagypolgári családban született a feudális Magyarországon, Budapesten Teller Edével koptatta a gimnáziumi iskolapadot. Eleinte semmi sem utalt arra, hogy valaha tőzsdeguru lesz belőle. A sport nem érdekelte, a művészet, a zene volt nagy szerelme. Természetesen filozófiát, művészettörténetet hallgatott, s több nyelven beszélt. A tőzsdét nem könyvből tanulta, spekulánsi karrierje a múlt század húszas éveiben, Franciaországban kezdődött. Párizs csillogása és varázsa örökre hatalmába kerítette. Ott vált felnőtté, s igazi játékossá. Élt New Yorkban, Münchenben és a Cote d’Azur-ön. A Capital állandó szerzőjeként is elismertté vált, nagysikerű könyvei nyolc nyelvre lefordítva, több mint 1 millió példányban keltek el.

A gyakorlatban is bizonyította rátermettségét. Vesztett és nyert, vagyona többször lenullázódott. Különleges képességekkel megáldva, eredeti ötleteire alapozva mégis fantasztikus tőzsdei karriert futott be. Ha sikerei kerültek szóba, szinte újra élt minden pillanatot. Megszűnt körülötte a világ, szemében fellobbant a tűz, s nem csoda, hogy szeretett dicsekedni. Volt fedezet hiúsága mögött, közkedveltsége mit sem csökkent.

Sikeres spekulációit a megfigyelésre, az emberismeretre és a megérzésekre alapozta. Töretlenül bízott a gondolat, a hit, a pénz és a türelem teremtőerejében. Gyakran kérte ki hölgyek véleményét, hiszen meggyőződése szerint a nőknek jobbak a megérzéseik, mint a férfiaknak. Élete adományának mégis a szerencsét tulajdonította, s legnagyobb vagyonának felhalmozott tapasztalatait, átélt élményeit tartotta.

Szeretett szerepelni, akár kamera előtt, akár a nélkül, legyen szó népszerű show műsorról, vagy személyes hangvételű beszélgetésről. A tőzsde népszerűsítőjeként, nagyköveteként, előadásaiért nemcsak a kávéházakban, de a katedrán is rajongtak a tanítványok. Szavaiban filozófia és humor édestestvérek voltak. Választékos beszédmódja, s anekdotázásra épülő egyedi előadásmódja erősítette hírnevét.

Szabadságát, függetlenségét fontos alapnak tekintette. Öntudatos és műveltségére büszke világpolgárként mindig azt tette, amit jónak látott. Értékrendjét híven tükrözi, hogy megnyilvánulásaiban az élethez és minden élőhöz egyformán ragaszkodott. Az emberekhez előítéletek nélkül közeledett, azonnal beszélgetést kezdeményezett velük, s őket kisugárzásuk, intelligenciájuk és moralitásuk alapján ítélte meg. Nem a külső körülményeket, hanem az egyéni tehetséget és igyekezetet tartotta a karrier alapjának. Életének középpontjába állította az önfejlesztést, minden nap úgy kelt fel, hogy valami újat tanul. Óriási műveltsége és tapasztalata így nem csak a börzére vonatkozott. Barátai mindvégig számíthattak jó tanácsaira, nemegyszer anyagi segítségére is. A londoni 6:3-as diadal után a Gare de l’Est pályaudvaron várta az Aranycsapatot. A Lidóban, a Folies Bergere-ben ünnepelte őket.

„Ha valamelyik szülőm szigorúbb volt, akkor inkább apám. Emlékszem egy pofonra, éppen ebédeltünk, mikor durván ráparancsoltam az egyik szobalányunkra: „Vizet!” Az, hogy hiányzott a kérem, apám pofonját eredményezte. Anyám már akkor is elpirult, ha kimondta a fürdőszoba szót.”

„A második világháború alatti Amerikában fontos volt takarékoskodni. Azt a humoros intézkedést, amin olyan jól szórakoztak az európaiak, a textiliparban hozták meg. Az illetékes bizottság elrendelte, hogy a kétsoros férfiöltönyökhöz nem tartozhat mellény, az egysorosokhoz viszont igen. A felhajtásokat a férfinadrágon megszüntették. Az öv alatti hajtásnak szintén el kellett tűnnie. Szerencsémre akkor volt egy nagyon ügyes szabóm, aki úgy tudta eltüntetni ezt a hajtást, hogy nem volt látható, a háború után azonban a nadrágot át lehetett alakítani.”

„Az elegáns hölgyek elkísértették magukat Longchamps-ba és Auteil-be, hogy a versenyen megmutassák ruháikat, amelyeket Poiret tervezett számukra. A híres szabó, akár valami főúr a Szajnán, a saját jachtján fogadta barátait, akik a legjobb társaság tagjai voltak, és amikor már hajnalodni kezdett, a legjobb New Orleans-i dalokat játszotta el nekik.”

„Könyveim túlélnek engem, és ha a következő generációnak is hasznára tudnának válni, nagyon boldog lennék.”

Mindig kifogástalan eleganciájú úriember volt, s nyolcvan felett is az maradt. Feledhetetlen egyedi stílusa: a méretre készített és tükörfényesre pucolt derbi cipő, a hajtóka nélküli, élére vasalt nadrág, a mandzsettagombos, rendszerint csíkos ing, a remek szabású három gombos zakó, a bőrszíjas, visszafogott eleganciájú karóra, a díszzsebkendő, s a mindig kézzel kötött csokornyakkendő. Zsebében természetesen vászonzsebkendő lapult. S ahogy idős korában a sapkát viselte! Utánozhatatlan elegancia.

Már gyermekkorában megismerhette a minőséget. Nagyapja, édesapja kizárólag mértre készített lábbeliket viselt, melyekhez maga is különös vonzalommal viszonyult. Úgy tartotta, hogy az úriember megjelenésének minőségét elsősorban a cipő határozza meg. Sőt, megfigyelése szerint, ha jól fogynak a cipők, a gazdaság más területei is virágoznak.

110 éve született, 93 évesen távozott.  Egyedi és utánozhatatlan maradt.