A szelence titka

Igen, a megjelenés, amely nem merülhet ki szimplán az alkalomhoz illő öltözet, valamint a finom, színben, anyagban, stílusban egyaránt harmonizáló kiegészítők kiválasztásában, sem azok kecses és méltóságteljes viselésében.

Hölgyként nem feledhetjük azon igen fontos non-verbális eszközöket, amelyek segítségével további értékes üzeneteket közvetít(het)ünk a külvilág felé. Így a csinos frizura, egy diszkrét illat, valamint az előnyös vonásokat hangsúlyozó leheletfinom smink szervesen hozzátartozik a tökéletes összhang kívánalmainak történő megfeleléshez. Sminket igazítani nyilvánosan persze szigorúan tilos. Hölgyeim, ím, egy elrettentő plakát:

Jómagam mindig is szerettem az antik tárgyakat, szívesen töltök időt régiségboltokban, antikváriumokban, vagy antik piacokon.  Amikor úgy érzem, hogy kincsre leltem rátalálva egy-egy szívemet azonnal megdobogtató darabra, az első dolgom az, hogy kiderítsem a történetét. Mintha egy darabka történelmet kapnék a tárggyal együtt. Legutóbbi szerzeményem egy minden bizonnyal 1964-ben készült réz kompakt púder szelence volt, melyet kivételesen az egyik közösségi oldal piacterén fedeztem fel. Szerelem volt első látásra! Éreztem, hogy több ez, mint egy 54 éves dobozka! Miután megszereztem a kincset, a kezembe véve is alaposan megcsodáltam: szögletes sziluett, míves réz, rugós szerkezettel nyílik. Már nagyon különleges darab! Benne metszett tükör, púdertartó, valamint külön rúzstartó – mi több kellhet a női boldogsághoz! A tárgy belsejében volt található az egyetlen vésett jelzés, amely a márkára utalt.

Azonnal arra gondoltam, vajon kié lehetett ez a szelence? Valóban ’64-ben készült, ahogy az eladó jelezte? Ki készíthette? Kit mindenkit láthatott a benne rejlő tükör? Minthogy az internet világa szenzációs mennyiségű adatot tárol, beírtam hát az ismert online keresőbe a négybetűs szócskát.

Ez eredményre nem vezetett, így hát beírtam magyarul a kapcsolódó kulcsszavakat, megnevezve magát a tárgyat, annak anyagát, továbbra is az előbbi márkajelzéssel. Semmi. Semmilyen találatot nem hozott a keresés. Ez furcsa, gondoltam, de persze nem adtam fel. És milyen jól tettem! No, gyakorlott kutatóként gondoltam ez sem foghat ki rajtam, így begépeltem a fenti ismérveket, immáron angolul. Több külföldi régiségkereskedés is megjelent a találati listán. Lám, a márkajelzés valóban létezik. Sőt! Pár órás képi böngészés közben – véleményem szerint – csodálatos felfedezést tettem, amelyet úgy érzek, hogy meg kell osztanom mindenkivel. A keresett márkajelzés nem volt más, mint a KIGU. A szelence belsejében rendkívül apró betűkkel is csupán ennyi szerepelt: ORIG. KIGU. REG.

Kiderült, hogy számtalan gyönyörű púderdobozt gyártottak annak idején, réz – ezüst – arany – porcelán anyagokból, kerek-szögletes vagy kagylóformájú, valójában sok száz különböző mintájú, ékszerként ragyogó dobozkákkal megörvendeztetve hölgyek milliót világszerte!

És ez még nem minden!

A púderdobozokon túl gyártottak parfümedénykéket, gyógyszeres dobozkákat, korabeli hamutartókat, cigarettatartókat, fésűtartókat, külön szetteket a világ minden szegletébe.

Minél több lenyűgöző képet és hirdetést találtam az ötvenes-hatvanas és hetvenes évekből, annál inkább magáéval ragadt a történet, és ami mögötte rejlhet!

Egy másik stílussal foglalkozó oldalon találtam egy rövid ismertető: a KIGU kérem szépen egy igen jól ismert brit szupermárka (!), amely több millió kompaktpúder dobozt készített a világpiacra. Megtaláltam, hogy a cég összesen 4 generáción keresztül, az ötvenes évektől egészen a nyolcvanas évekig működött önállóan, amíg be nem kebelezték, s gyártotta hölgyek, majd az urak számára is ezeket a szebbnél szebb, ugyanakkor igen hasznos dísztárgyakat. Egyre jobban érdekelt a történelem eme díszes darabkája. Sikerült fellelnem az ötvenes évek eredeti magazinjait, árlistáit.

A 1968-69-es magazinban jelent meg az, hogy a világ számos pontján volt kihelyezett képviseletük: Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Brit Columbia (1871-től Kanada egyik tartománya), Ciprus, Közép-Amerika, Kuba, Dánia, Franciaország, Finnország, Németország, Gibraltár, Hollandia, Hong Kong, Olaszország, Kenya, Mexikó, Norvégia, Új-Zéland, Portugália, Rodézia (ma Zimbabwe), Dél-Afrika, Svédország, Uruguay, Venezuela és az Egyesült Államok.

A központi iroda továbbra is Londonban működött. Terjeszkedtek, majdan 1978-ra az alábbi országokban is elérhetők lettek: Görögország, Japán, Kuvait, Libanon, Portugália, Szaúd-Arábia, Spanyolország. A repertoár kiegészült női divatékszerekkel, férfiékszerekkel, például csodás mandzsettagombokkal:

De az igazi történet csak most jön!

Ez a négy generáción és az egész világon átívelő brit szupermárkaként ismert KIGU brand-et egy magyar család alapította! Úgy tartják, hogy az alapító Kiaschek József, a magyar aranyműves mester készítette a századforduló elején a világ első kompakt púderdobozát!  A fia, Gusztáv Budapesten alapította műhelyét, így az ő nevéből ered a márka: a KIaschek GUsztáv. Ekkor óriásit dobbant a szívem!

Kiderült, hogy a szelence a kezemben nem csak egy antik ritkaság, de ráadásul magyar is! Mégis, sokan, akik KIGU tárgyat igyekeznek eladni, ezt nem tudják. És magyarul nem találtam információt a családról sem, pedig illene.

Hölgyeim! Innentől kezdve bármikor előveszik kedvenc kompaktpúder dobozaikat, gondoljanak arra, hogy ezt mindenbizonnyal Kiaschek Józsen aranyműves mesternek köszönhetik. És hogy a világon nők millió lehetnek hálásak ennek a magyar családnak. És hogy mennyire volt elismert?

A KIGU a minőség és az innovatív tervezésnek köszönhetően gyorsan hírnevet szerzett magának, így még a brit királyi család is elismerte!

Íme, egy kép 1949-ből, amelyen II. Erzsébet királynő éppen KIGU terméket vásárol. 1956-ra a KIGU a púderdoboz gyártás legnagyobb brit cégévé nőtte ki magát: több mint 300-as dolgoztak a három manufaktúrában, és több mint 600 különböző típusú dobozt, zenedobozt, púderszelencét készítettek.

Kiaschek Gusztávnak három fia volt: Charles, Paul and George. Charles New Yorkban dolgozott aranyművesként, George pedig 1939-ben emigrált Londonba, ahol saját kompaktpúder gyárat alapított KIGU of London elnevezéssel. A második világháború kitörésével azonban a brit kormánynak szüksége lett George technikai tudására és az új gyárra. Csak a békét követően tudott újra púderdobozokat gyártani nagy tételben. A harmadik fiú, Paul a háború után csatlakozott apjához, Gusztávhoz.

Kiaschek George 1977-ben hunyt el, a céget fiára, David-ra hagyta, aki épp csak elvégezte az egyetemet. Addigra azonban leáldozóban volt a díszes dobozkáknak, és a KIGU-t felvásárolta az A.S Brown a nyolcvanas évek elején, amelyet később a másik brit szupermárka a Stratton vett meg.

A KIGU márkáról David egy weboldalt készített, ahol évtizedek óta gyűjtik a korabeli megjelenéseket, fotókat. Jelen írás elsőszámú forrása is egyben: http://www.vintage-compacts.com/