A NŐI LÉLEK EREJE

„A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni. Nem újrateremteni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.” (Ottlik Géza). Meggyőződésem, hogy a 21. század a nőké, - ha jól csinálják, és ha engedik. Mert olykor határozottan az az érzésem, hogy szándékosan torzítanak és rombolnak, és gyártanak a természet törvényeinek totálisan ellentmondó idolokat.

Szerző és cikkei

Szerző: TÓTH Zsuzsa | A szerző további cikkei

Tartalom

Utazom, járom a világot. A nő hihetetlenül nyitott a 21. században – és szinte mindegy, hogy melyik országban vagyunk. Soha, sehol annyi fiatal nőt, kisgyermekes anyát nem láttam délelőtt múzeumban, mint az Istanbul Modernben még 2014-ben. Soha, sehol annyi fiatal egyetemistát, többségében lányt -a legsokfélébb kultúrából- nem láttam, mint Manchester nyilvános könyvtárában, és soha, sehol annyi komolyzene iránt érdeklődő, többségében diáklányt nem láttam, mint a Shanghai Oriental Art Centerben. De a kedvenc példám: ha egy turistákkal teli városba tévedünk, nézzünk szét, szinte biztos, hogy több nőt látunk professzionális fényképezőgépekkel a kézben mint férfit.

A nő nyitott, befogadó. Személyiségéből fakad. És hiszem, hogy ezen személyiségjegyek által lehetne a 21. század nyertese. Csak ezek a jegyek gyakran hamis kontextusba kerülnek. Nem feltétlen ott és akkor használjuk őket, amikor építő erővel párosul. Mert más érdekek uralkodnak. Szembenállás. Ez korunk igéje és ki nem mondott jelszava. Szembeállítani mindent - mindennel, mindenkit - mindenkivel… és teljességgel mindegy, hogy nemi, faji, etnikai vagy vallási alapon.

Nagyon fontos lenne, - talán, még soha nem volt ennyire fontos -, hogy a nő nő maradjon, és betöltse küldetését a társadalomban. Ezzel szemben a mozi, a hamis idolokkal legalább annyit tesz a női lélek torzulása, torzítása érdekében, mint a photoshoppal hazudott tökéletes nőideál a címlapokon, vagy az egyenjogúság köntösébe bújtatott, nő és férfi folyamatosan napirenden tartott versenyeztetése. Említhetnénk a férfigyűlöletté duzzasztott ultrafeminista harcosság „nemvagyoksenkireutalva” önmegvalósításnak hazudott magányos mókuskerekét. Ez az, amibe a nőt próbálják gyömöszölni az egyenjogúság „békeharcosai”.

Valami őrült nagy hazugságban élünk. Valami félelmetes torzulások között. Nem kellene elengedni a lehetőségét, hogy a nő, nő maradjon abban aminőségben amit ahelyett, hogy tanítanának, épp szétrombolni igyekeznek. Aki adni tud és kapni is képes, aki ízlésben és tartásban kifinomult, aki nem akar férfibb lenni a férfinél, mert pontosan tudja, hogy a teremtő képessége, az őserő, a csoda, a férfi társaként létezik általa. Ahogy e lap főszerkesztője írta egy korábbi cikkében (imádom ezt a mondatot) „a dimenzió, ami az autentikus női lélek erejét képviseli” – hát ezt kellene megőrizni, vagy megtalálni, amíg nem késő.