AZ IGAZI FÉRFI – MOST A ZSEBKENDŐS VÁLTOZAT

„Az igazi férfi” címmel ragadják meg az egyik újságban az útmutatásra vágyó nő figyelmét. Végre megtudhatod, mi a jó neked! - sugallják. Hívatlanul leskelődöm kicsit: hadd ismerjem meg, mit várnak tőlem! Mitől leszek igazi? Felszínes írások, olvasói hozzászólások következnek.

A lapok többségében a férfi szó helyett kizárólag a pasi megnevezést használják. A kifejezés a passasierre, passenger, utas jelentésű idegen szóból pasasként került nyelvünkbe, majd rövidült pasivá. A pasi mivel hamar odébb áll, nem is lehet megismerni, örökké idegen marad. Csak pillanatok felett van hatalma, rövid idejű, nincs mélysége. Turista.

Értsen az autókhoz, értsen a borokhoz, értsen a nőkhöz! - szól az egyik határozott válasz. Ráadásul mindezt egyszerre. Igaza van! Igaza van, mint Kanadában az egyik helyi lapnak, amikor a kidőlő fa agyonütött egy favágót és erről a következő címmel tudósított: Ismét gyilkolt a megújuló energia. Add fel! - mondom magamnak. Hacsak nem vagy menő autószerelő és felkapott borász és keresett nőgyógyász egyúttal. De te egyik sem vagy! Lehet, hogy nem is így kell értelmezni a választ?

Hogyan lehet még? Az igazi férfi: ha nem is autószerelő, kizárólag hatalmas autóval járjon, olyannal, amelyiknek nem is rendszáma van, hanem egyenesen helyrajzi száma! Társaságában elsősorban a kocsi teljesítményéről, fogyasztásáról és áráról értesülhetünk, de ő nem marad emlékezetes. Ha nem is borász, ismeri a felkapott borvidékeket, sorolja a divatos fajtákat, dicsekszik, hány pohár után tud még autót vezetni. Egy palack nemes vörösbor elfogyasztása közben azonban fintorogva nyel. Talán nem is szereti az ízét? Bár nem nőgyógyász, harmadik kiapadhatatlan témája: a nők. Így, mindig többes számban. Egyes számban soha. Te is ismered a típust, a szerető családapát, a stílusosnak látszó urat, aki férfitársaságban olyan lealacsonyító módon beszél a nőkről, hogy az már közönséges. Sőt, fokozza, amikor nőnemű beosztottjával viselkedik így, és várja az elismerést. Ő a macsó, a kemény, az igazi.  A klubban is láttad a pókermilliomost: autójának két beálló hely kell, szereti az édes életet, melynek velejárója az alkohol, és a nők, lehetőleg minél kevesebb ruhában. Fölényesen, hangoskodva, lekezelően érintkezik. Lehet, hogy nem is így kell értelmezni a választ? Nem is erre vágynak a nők?

Hogyan lehet még? Magabiztosan ül a volánnál, megbízhatóan vezet, nem is közlekedik, utazik! A nő visszatér, bármikor mer beülni mellé, mert tudja, hogy megfontolt. Tudja, hogy mikor milyen bort fogyasszon, de elsősorban tudja a mértéket: csak a meghittségig, ritkán a kacarászásig, de soha az erőszakig. És a nőkhöz való szakértelme - aktuálisan mindig - egy hölgyet jelent. Odafigyelni rá, beszélgetni róla, vele.  Lehetőleg sokszor, lehetőleg sokáig, lehetőleg örökre.

A másik újságban a fehér lovas herceg megtestesüléséről olvashatsz. Sejted, hasonlatos lesz, a limuzinos sztorihoz. Richard Gere-rel. Itt a pesti újságírónő Ausztráliában jár. Régóta magányos, vágyja a biztonságot, keresi az igazi férfit. Egy délután megpillantja a korzón. Duplasoros, tengerkék, fémgombos blézer, acélszürke nadrág, vakítóan fehér ing, csíkos nyakkendő, tükörfényes cipő, napbarnított bőr. Közelebb érve, csak egy igazán kicsit dülöngél. Az autója felé. Ez épp elég, hogy csodálóját kissé kibillentse egyensúlyából, majd borgőzösen, választékos trágárságokat üvöltve kezdje a méltatlankodást. Persze, hogy magyarul. Autók, borok, nők…

A harmadik cikkíró azon kesereg, hová lettek a zsebkendős férfi Akik öltönyük zsebében még textil zsebkendőt hordtak. Kifogástalan tisztaságút, mindig ropogósra vasalva. És mindig tudták, mire való!

Ha kellett, kisgavallér korukban a padra terítették, nehogy koszolódjon a hölgy ruhája. Ha kellett, férfikorukban, a hűvös télnek köszönhetően, abba tüsszentettek, nehogy más is elkapja a náthát. Ha kellett, nagypapa korukban, síró kis unokájukat a térdükre ültették zsebkendőjükkel letörölték a könyeket, és addig lovagoltatták, míg kacagni nem kezdett. Ezek a férfiak zsebkendőjüket többnyire a zakó bal felső zsebéből vették elő. A figyelmes szem diszkrét monogramozást is megfigyelhetett. A hölgy olvasatában a textil zsebkendő nem más, mint az előzékeny, tapintatos, megbízható férfi ismertetőjele.

Volt szerencsém ismerni a típust. Ha nagypapának, vagy apunak szólítottam, mindig rám figyelt. Példájukat követve magam is textil zsebkendős lettem. Gyermekkönnyeket azonban még nem töröltem le vele.

Zsebkendőnek tehát zsebben a helye. Igen, de melyikben? A szivarzsebbe kerülők már nem töltik be eredeti rendeltetésüket, pusztán az elegancia hétköznapi eszközei. Létük vagy hiányuk, színük és mintázatuk, hajtogatásuk módja sokat elárul viselőjükről. Bizton tudom, hogy vannak, akik pszichológiai következtetéseket vonnak le ez által a tulajdonos jelleméről. Elméletük szerint ugyanis a stílusból meg lehet tudni, mit tisztel, és mit vet meg az ember. Olyasmi ez, mint a grafológia vagy a testbeszéd elemzése: nem örök érvényű, de mindenképp iránymutató.

A hanyagul a szivarzsebbe hányt harsány kendő óvatosságra figyelmeztet: viselője, bár szeretne többnek látszani, most még nincs helyén a világban. Több anyag van kint, mint bent. Rendezetlenül ömlik alá. Meghatározása szerint bevállalós típus: bár lelke mélyéről tudatába is felér a belső hang óvó figyelmeztetése, kívánja a disszonanciát.

• Segítség! Help! Hilfe! – kiáltja. Vegyétek észre, hogy itt vagyok! – akarja. Megbecsülés, csodálat, hódolat, követés és like jár nekem! – követeli. Hiányosságait hamis vagánysággal igyekszik pótolni: mindenkit leszól, megrágalmaz és cinikusan minősítget.
• Gyakran jópofa dandy, egy magyar nábob: bulizáshoz, mulatozáshoz, szórakozáshoz remek társaság, üzletet kötni nem annyira. Ígéretét soha ne kérjük számon. „Nem bíznék rá egy döglött hintalovat.” – idézem egy mélabús hölgy tapasztalatát. Gátlástalan emberrel van dolgunk. Ez persze nem baj, ha vele otthon érezzük magunkat…

A precízen szögletesre hajtogatott, többnyire fehér, pamut vagy len zsebkendőből, a szivarzsebbe helyezve, csak egy csík látható. Viselője magabiztosságának alapja már a tapasztalat és nem a hiúság.

• Ha beszélne, ezt mondaná: informált vagyok, friss vagyok, lendületes vagyok. Nem véletlenül vettél észre: tájékozottságom alapja a folyamatos tanulás, a kemény munka, de mindez méltóságteljesen. Kérdezz meg! Hallgass meg!
• A részletekre való odafigyelés egyenlő a tehetséggel – szól az üzenet. Állítólag a nő már akkor örül, ha egy ilyen férfit pusztán jönni-menni lát.

A visszafogott színű és szolid mintázatú, látszólag zsebbe gyűrt, ám valójában gondosan és szakszerűen a szivarzsebbe illesztett kendő már a megállapodott, megbízható, és a mennyiség helyett a minőséget preferáló férfi sajátja.

• Keveset szól, inkább jelez. Sugall és üzen: stílusom már kialakult, nem is kell megszólalnom, jó modorom a siker alapja. Önkéntelenül is megbízunk benne. Mert magabiztosságot sugároz. Mert meggyőzni akar és nem legyőzni. Mert soha nincs benne indulat. Mert úgy kezeli ellenfelét, mint kedves vendéget. Mert mindig tudja, melyik irányból jön az eső és mekkora esernyőt kell kinyitnia, hogy meg ne ázzon.
• A legfontosabb különbség képességünk és az ő tökéletessége között a könnyedség. Ha szerencsénk van, a korral és kellő érettséggel, előbb-utóbb átváltunk erre a verzióra. Pont úgy, ahogy megszeretjük a spenótot, majd az operát, ahogy a mintás anyagok helyett az egyszerűeket preferáljuk, vagy, ahogy a függőleges névjegykártyát fekvő elhelyezésűre váltjuk.

A zsebkendő kapcsán megannyi kérdésünk merülhet fel. Melyek a hajtogatás praktikái? Van néhány, de semmi esetre se csavargassuk, mint valami rongyot. Miért van, hogy a hölgyek gyakran megigazítják a férfi nyakkendőjét, de a zsebkendőjét soha? Talán majd egy olvasónk megírja nekünk. Mit jelent a sokat idézett figyelmeztetés? „Díszzsebkendő nélkül az ember csak gyárba megy, de nem, mint tulajdonos.” Remélhetőleg a Bespoke Magazinban olvashatjuk majd az erről  szóló írást.

Vannak helyzetek, amikor ordító a nyakkendő hiánya. De nem akkor, ha az öltözetünkhöz illő díszzsebkendővel harmonizáljuk megjelenésünket. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy először legyen rajtunk végre az összes ruha: minden, ami a civilizált kapcsolatfelvételhez szükséges…