Kérdezz bátran, csak több lehetsz általa!

Közel 4 évvel ezelőtt, még csak ismerkedve a férfi öltözködés rejtelmeivel, véleményt kértem a hazai stílusszakértők általam ismert két nagyágyújától. Az alkalom egy ünnepi esemény volt. Sajnos, elkövettem azt a hibát, hogy csak utólag kértem ki a véleményüket! Ezt a képet mellékelve az alábbi kérést intéztem hozzájuk: „Kérem, mondja el véleményét az alábbi összeállításról!” Az egyik válasz mindössze a díszzsebkendő helytelenségére tett némi utalást. A másik viszont szinte mindenre kiterjedően boncolgatta a stílustani problémákat.

Hadd idézzem szó szerint a választ. „Ha jól látom, itt egy esküvő lehet az esemény, az viszont nem derül ki, hogy az öltözéket vőlegényként viseli-e az alany, vagy valamilyen más minőségben… Ez egy fontos szempont, ami teljesen más megvilágításba helyezi az összeállítás véleményezését. Ha csak általánosságban, mint alkalmi megjelenést nézem, akkor az alábbi szempontok figyelembevételével lehetett volna kellemesebbé, elegánsabbá tenni a megjelenést: Az öltöny szabása nem igazán alkalmazkodik a viselő alkatához: az alany vélhetően 183 cm-nél alacsonyabb, és ilyen esetben a magasan záródó (3 gombos), továbbá aránytalanul hosszú öltönykabát előnytelenül befolyásolja az alkat optikai összhatását. Ebben az esetben, egy 2 gombos zakó, sokkal előnyösebb választás lett volna, a zakó test hosszúságát pedig kb. 2 cm-rel rövidebbre kellett volna állítani.

A zakó ujjának nem megfelelő hosszúsága tipikus probléma, sajnos itthon még az üzletekben is helytelenül tájékoztatják a vásárlókat, amikor a „kézfejközépig” érő zakóujj hosszúságot jelölik meg helyesnek. Az európai normák szerint ez soha nem volt helyes, a zakóujjának hosszúságát ugyanis úgy kell megválasztani, hogy az alól az ing kézelője legalább 1,5-2 cm-re kilátsszon. 

Az öltöny színe és anyaga, amennyiben nem vőlegényről van szó, akkor az alkalomnak megfelel, bár én személy szerint ilyen eseményre mindenképp egyszínű, mintázat nélküli öltöny viselését javasoltam volna.

Az ing-nyakkendő társítás alacsony kontraszthatása is jobban érvényesült volna egy minta nélküli öltönnyel. De ha az öltönyhöz ragaszkodik az alany, akkor egy minta nélküli fehér ing sokkal jobb választás lett volna, amihez mindenképp minta nélküli, akár világoskék árnyalatú nyakkendőt javasoltam volna. 

A piros díszzsebkendő is sokkal nagyobb harmóniát tükrözne egy kevésbé mintás környezetben, például egy mélykék, vagy mélyszürke minta nélküli öltönnyel. De ha világosabb az öltöny, valamint konkrétan ehhez az összeállításhoz is egy fehér változat előnyösebb és egyben elegánsabb is lenne, lett volna. Remélem tudtam valamit segíteni, esetleg egy jövőbeni hasonló esemény kapcsán.”

A fenti válasz elindított egy úton. Egy úton, mely a több évszázados hagyományokkal rendelkező klasszikus férfi öltözködés világába vezet. A kezdeti bátortalan segítség- és tanácskéréseket felváltotta a rendszeres kommunikáció, majd a személyes találkozások sora, amelyek során rengeteget tanultam. Csonka családban nevelkedett gyerekként számomra nem volt minta, de Brainel Mehandi – remélem már mindenki kitalálta, hogy róla van szó – meglátta bennem a kíváncsi gyereket, akit érdemes tanítani. Goethe ezt így fogalmazta meg: „Ha a szerint nézel valakit, például egy gyereket, amilyen ő most, a jelen pillanatban, azzal megakasztod a fejlődésének útját. Ha azonban a szerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.”

A történet tanulsága? Kérdezz bátran, csak több lehetsz általa!