SZNOBIZMUS AZ ÖLTÖZKÖDÉS?

Igen, bizonyos értelemben a fésülködés is sznobizmus. A tisztálkodás mögött is ott rejtőzhetik a hiúság. A stréberség. Vájjon nem mindenki sznob-e, mikor arról van szó, hogy helyet keres a társadalomban? Sznobizmus, polgári értelemben, a »felsőbbhöz« való dörgölőzést jelent. De csak részben jelenti ezt. A sznobizmus keverék. Van benne finomkodás is. Kultúrkényeskedés. Elegánskodás. Előkelősködés.

Ha mindezek a törekvések teljes sikerrel járnának: a sznob nem lenne sznob, hanem rokonszenves, sőt tiszteletreméltó valaki. Minden, amit szellemmel, stílussal visz valaki keresztül, csak imponál nekünk. A sznob azonban azért finomkodik, hogy hencegjen. Azért beszél grófokról, nagy írókról, hogy saját szegény életét előttünk gazdagnak mutassa. Természetes, hogy inkább az angol királyi család érdekel roppant tradícióival, mint egy dunakorzós jampec. És hogy jobban szeretnék Bemard Shaw-al vitatkozni, mint... na ne írjunk neveket. Sznobizmus ez? Nem. Csak akkor az, ha belső meggyőződés nélkül teszem.

No már most öltözködni is lehet meggyőződésből. Sokan őszintén és bátran szeretik az előkelő világot, művelt fényűzését. Nem nevezhetjük sznobnak azt, aki egy kis fényt, egy kis stílust, egy kis kultúrát keres élete díszítéséhez. Még ha a sznobizmus szárnyain akarnának is egyesek a »high life« berkeibe repülni: ne nevessük ki őket, gondoljunk arra is, hogy az érem másik oldalán ott van az ellomposodás, a züllés. A szimpatikus »nemtörődömség« hányszor vezet ide!

Ha az öltözködés túlzott kultuszának forrása néha valóban a sznobizmus is, ne tagadjuk; ez még mindig szebb utakra visz, mint az ízléstelenség. Raffael, Goethe is sznobok voltak talán, egy felsőbb élet utáni vágy hajtván őket a szép, az előkelő külsőségek felé. Bocsássuk meg a drága szabót, a finom selyeminget nekik. Legalább ezt értsük meg Goethében, ha már a Faust Il-ik részét nem tudjuk megérteni.

És bocsássunk meg mindenkinek, aki a finom holmi rabja. Szakítsunk az elavult és kicsinyes felfogással, hogy piperkőcség, ha ruházkodásunkra gondot fordítunk. Nyugodtan vegyünk fel egy finom inget. Csak legyen miből. (1936)